Az én gyerekem más mint a többi, mert ő az enyém! (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

 Soha nem gondoltam, hogy annyira fiatalon leszek anya, hogy még engem is gyereknek fognak nézni, de mégis így történt! Egy napon ott álltam egy kis emberkével a karomban és tudtam, hogy attól a naptól kezdve megváltozik az életem, de még nem sejtettem, hogy mennyire! Amikor a kezdeti 6 hetes traumán túl jutottunk és kiderült, hogy tejérzékeny a kisfiam, azért nem tud enni és azért beteg, már éreztem, hogy igazi harcost szültem, aki soha nem adja majd meg magát egykönnyen, hiszen az életéért is úgy harcolt, hogy bárki megirigyelhette volna. S ez még csak a kezdet volt! Mivel abban az időben nem igazán ismerték még Magyarországon a tej allergiát, nem volt egyszerű dolgunk, sem a Kisfiamnak, sem nekem!  Teljes anyatej és tehéntej allergiában szenvedett, ez azt jelentette, hogy napont 7-szer kellett etetnem és persze főznöm neki, hiszen minden ételbe húst turmixoltam, hogy a tejet valamivel pótoljuk nála! Óriási bébiként született, állandóan éhes volt így bevallom nem volt könnyű dolgom! Az egész napom az etetése körül forgott, ugyanis abban az időben még nem igazán voltak tejmentes tápszerek. Igazi tej ellenes reklámot lehetett volna vele csinálni úgy fejlődött a hústól! Ez a diéta egészen két éves koráig tartott, ami azt jelentette, hogy semilyen tejféleséget nem ehetett addig! De a renitens dolgai nem csak ebben nyilvánultak meg. Úgy mondtam akkoriban, hogy a megtestesült "NEM" volt! A dac korszaka gyakorlatilag a születésénél kezdődött és asszem a mai napig tart!:)) Együtt sírtunk és együtt nevettünk mert a természete nem mindig volt egyszerű, de én büszke voltam rá, hogy ennyire egyedi és utánozhatatlan! Ma már azt sem tudom, hogy tulajdonképpen melyikünk nevelte a másikat, de szerintem sokat tanultunk egymástól! A feltétel nélküli szeretetet és a másik elfogadását olyannak amilyen, egészen biztosan! Igyekeztem megérten az ő kis lelkivilágát és gyerek szemmel nézni a dolgait, cserébe csodák-csodája azt kaptam, hogy egy igazi kis bölcs felnőtt élt mellettem! Sokszor nem tudtam, hogy melyikünk a szülő és melyikünk a gyerek! Kiváló tanuló volt és mindig mindenben kitűnő, rendszerető és jó gyerek, nem csavargott, nem lógott a suliból és a tanárai csak dícsérték, de én ezen nem is csodálkoztam, hiszen tudtam, hogy az én fiam csak ilyen lehet! Olyan hamar felnőtt, olyan hamar a saját lábára állt, de még ma is az én Kicsi fiam, bár akkora ember lett belőle, hogy vannak akik csak félve néznek fel rá! Viszont én ma is ellágyulok ahányszor meglátom és ma már tudom, hogy azért más és azért különleges számomra, mert ő az én Kisfiam, az enyém és nem másé!