LOHAS bajnokság már a játszótéren is!

Két, igen jól szituált, elegáns anyuka túrta a homokozót gyermekei társaságába, mikor a szőke kisfiú, akit Petinek hívtak, megkérdezte a másik, Zoli nevű barátjától:

• A Te anyukád versenyző? – kérdezte Peti.
• Nem. De az mit jelent, hogy versenyző? – jött a kérdés erre Zolitól.
• Hát, hogy indul, és nekem is kell vele versenyezni, meg a tesómnak is, meg apának is. Apa, meg a tesóm morognak, de anyu azt mondta, hogy nem szabad morogni, hanem versenyezni kell. Akárki nem versenyezhet, azt mondta, csak akik olyan, izé, nem tudom, okosak, vagy mi. Meg azt mondta anyu apunak, hogy nagyon kedves lesz hozzá, ha nem morog. Nem értem, mert nem szokta anyu sarokba állítani aput, akkor most miért lesz hozzá kedves, és miért csikizte meg erre apu anyut. Nem értem őket, hogy ezen mit nevettek. – vonta meg a vállát Peti.
• De Te akkor most tudod, hogy az mi, vagy nem?- szorította sarokba Zoli.
• Hát, nem szabad folyatni a vizet, meg nem szabad égve hagyni a villanyt, meg be kell csukni az ajtót, ha kimegyek a kertbe, meg ilyenek. – élvezte a helyzetet Peti.
• És a játékaidat is össze kell pakolni? – látszott a rémület Zoli arcán.
• Azt nem tudom, de megkérdezem anyut. De attól tartok, hogy igen, mert ha ügyesek leszünk, és jól versenyzünk, akkor kaphatunk játékokat. De lehet, hogy ezt a Mikulás miatt mondta? – gondolkodott el Peti.
• Mindegy, úgyis folyton azt akarják, hogy elpakoljak. Pedig, ha tudnák milyen fárasztó másnap újra mindent szétpakolni. – vakarta a fejét Zoli.
• De akkor a te anyukád versenyző vagy nem? – makacskodott Peti.
• Nem tudom. Az én anyukám is azt akarja, hogy kapcsoljam le a villanyt, meg ne pancsoljak, hanem kezet mossak, de mi nem versenyzünk, hanem bajnokolunk. Az én anyukám is mondta a játékokat, csak azt is, hogy ha bajnokolunk, akkor meg apuval utaznak el kettesben, mert a bajnokolásért lehet nyerni, de csak felnőtteknek. Akkor meg minek, ha én nem mehetek. – mondta Zoli.

Itt már világos volt számomra, hogy a LOHAS bajnokság még a játszótérre is betört.

Mindenki indulni akar, mindenki verseng egy olyan ügyért, ami a mi ügyünk. Mindenki ügye, de főleg a gyerekeinkké. Ez a LOHAS bajnokság, az ökológiai gazdálkodj okosan. Presztízskérdés, hogy ki indul és ki nem, tudtam meg egy másik párbeszédből. Nem a győzelem a fontos, – hiszen mindenki nyer -, hanem a részvétel. Izgalmas helyzetet teremt, hogy kicsi, nagy, egyaránt kiveheti a részét a versenyből. Nem kell hozzá felnőttnek lenni, nem kell hozzá több diplomásnak lenni, elég, ha jót akarunk. Mindenki egyenlő családon belül, ha a versenyről van szó, ugyanis a villanyt mindenki le tudja oltani.

Ha többet akarsz megtudni, akkor, www.lohasbajnoksag.hu