Most aztán mondd meg a Magadét!

Gyakorlatilag ma már a csapból is ez a téma folyik, és egyre több szülő ismeri fel, hogy tényleg nem kéne a gyereknek felnőttkorában beleszaladnia ugyanazokba a bakikba, amelyekbe ő is anno. Neki sem volt valami kellemes érzés a hitelt nyögni, a biztosítótól kevesebb pénzt kapni a bajban, csalódni a bankban és az általuk meghirdetett „szuper jó” kamatban, stb. Az is eszébe jut sokaknak, hogy milyen jó lenne, ha a gyereknek nem kellene megküzdenie az ismeretek hiányával, hogy ne kelljen majd álmatlanul forgolódnia minden egyes nagyobb pénzügyi döntés előtt, hogy „Jó lesz-e ez így, vagy mégis máshogy kéne inkább?”. Hiszen egy szülő mindig a legjobbat akarja a gyerekének!

Ez eddig rendben is van. De hogyan csinálja?

Általában itt áll meg a tudomány, mivel a legtöbb szülőnek éppen azért van ezzel gondja, mert a saját pénzügyeit sem tudja rendben kezelni, akkor hogyan tanítsa ezt meg a gyerekének? Egyre többen vannak olyanok is, akik ugyan keresgélnek a neten, találnak is weblapokat ahol "guruk" hirdetik az igét, de ők is inkább a szülőt nevelik, hogy  ezt szabad, s azt gyereknek…, de, hogy hogyan tálalják a szülők, hogy a gyerek is értse, kedve legyen hozzá, és milyen eszközök vannak a kezében, ehhez már nagyon kevés konkrét segítséget talál.

A másik probléma az, hogy jó páran elkezdik a tanulást, megvesznek esetenként méregdrága infótermékeket, CD-kel kitömött, hivatali, bikkfanyelven megírt munkafüzeteket – és a dolgok mégsem működnek.

Ennek két oka lehet az ügyfélkörömben tapasztaltak alapján:

1. Az anyagok – mint már fentebb említettem – alapvetően a szülőt nevelik, neki szólnak, és nem a gyereknek, akinek pedig végre kéne hajtania és meg kellene oldania a feladatokat. Tankönyv ízű szöveget a suliban is kaphat, ráadásul ott is utálja. Most akkor miért is kell a házi tanítói szerepbe belehajtani a szülőt is? Ezek az anyagok a gyerekek legtöbbjét finoman fogalmazva is hidegen hagyják, mert nem nekik és nem róluk szólnak, számukra nem életszerűek. Ellenben a szülő kifizeti érte a rengeteg pénzt, mert annyira nem olcsóak, és utána pedig veri a fejét a falba, hogy kidobta rá a pénz és nem érnek semmit. (Ha eddig azért verted a fejed a falba, mert nem tudtad megvenni az ilyen túlárazott cuccokat, akkor most remélem, megnyugodtál és abbahagytad az önmarcangolást! A fentiekből következik ugyanis, hogy nincs miért.)
2. Mivel a szülők sem értenek a pénzhez, ezért az ő szájukból ez a mondat "Na, gyerekem, akkor mától ezt meg azt csináld, hogy akár a zsebpénzedből is meggazdagodj!", eléggé hiteltelenül hangzik, főleg egy tini számára. Ez itt a szülők legnagyobb problémája: a tanításhoz ugyanis példamutatás is kell! Nem lehet megúszni. Aki azt állítja, hogy elég a gyereknek csak azt mondani, hogy "Fiam/lányom, én ugyan nem tudom, de Neked jót akarok, és itt ez a hiper-szuper lehetőség, használd ki!", az egyszerűen aláássa a szülői tekintélyét a gyereke előtt. Jól gondold meg, mit kockáztatsz…

Ezért aztán most gondoltam egyet, és azt mondom, tegyük össze, amink van!

Neked vannak igényeid, elképzeléseid, hiányérzeteid, hogy

• milyen területen lenne szükséged segítségre a pénzügyi nevelésben,
• erre mennyi időt és pénzt tudsz áldozni,
• és hogyan tudnátok ezt a gyerekkel leginkább feldolgozni,

én pedig hozzárakom

• minden szaktudásom,
• gyermekismeretem (pedagógiai és pszichológiai tudásom)!

Ehhez nem kell mást tenned, mint jól megmondanod a Magadét!

Mindezt itt és nagyjából három percben, egy névtelenül kezelt online kérdőívre adott válaszok formájában. 

Előre is köszönöm!

Majdnem elfelejtettem! Ha kitöltöd a kérdőívet, akkor a kitöltés után nyomban a Tiéd is lehet az első kis segítség a gyereked pénzügyi neveléséhez… 😀 Ajándék tőlem Neked, hálám jeléül.

Fotó: David Castillo Dominici/freedigitalphotos