36 hetes (8 hónapos) baba fejlődése

36 hetes baba fejlődése

Testi fejlődés

Felmászni vagy nem felmászni? Ez itt a kérdés a legtöbb kisbaba számára. Nem világos, hogy mitől lesz néhány apróság mászóbajnok, míg mások inkább a szilárd talajt kedvelik. De egy dolog biztos. Mikor az ebédlőbe belépve a 9 hónapos tökmagot egy fokos szék hátuljába csimpaszkodva találjuk, talán ideje újragondolni a gyerekbiztos környezetről alkotott képet.
A fákon élő emlősökkel ellentétben (pl. mókusok és majmok), az emberi lények természetüknél fogva nem falmászásra születtek. A mászást favorizáló emlősök, legalábbis amennyire tudjuk, az élőhelynek megfelelően mozgatják végtagjaikat, reflexmozgásokat végeznek. Az újszülötteknél a magasra mászás ösztöne van, hogy előjön, de a készségeket el kell sajátítani hozzá – ezt a feladatot egyes gyermekek komolyabban veszik másoknál. Ha a gyermeket valami megmagyarázhatatlan erő vonzza a lépcsőkhöz és a könyvespolcokhoz, nagy a valószínűsége, hogy mászásra született. Amint képes kapaszkodva megállni, minden lehetséges tárgyat emelőnek hisz, és arra használ, hogy felhúzza magát vele.
 

Szociális fejlődés

Éppen úgy, ahogy egyes kölykök megőrülnek a magasra mászásért, míg másokat teljesen hidegen hagy a dolog, a kisbaba fejlődő személyisége számos új félelmet hozhat felszínre. A kornak megfelelő gyakori fóbiák közé tartozik a porszívótól, a kádtól, a mennydörgéstől és a sötétségtől való rettegés – persze a gyermek előállhat valami saját ötlettel is. Ezek a félelmek abból a felismerésből fakadnak, hogy a világ sokkal összetettebb, és ezért potenciálisan sokkal veszélyesebb, mint azt korábban feltételezték. Nyugtassuk meg, és ha lehetséges, alkalmazzunk gyakorlati megoldásokat – pl. éjszakai lámpát, új játékokat a kádban, illetve szervezzünk „találkozás” a porszívóval, mikor használaton kívül van. Tanúsítsunk együttérzést, de legyünk derűsek, tömörek és jókedvűek, ettől a szorongás idővel elmúlik.
 

Intellektuális fejlődés

Az elmúlt közel 9 hónap alatt nem egyszer fordult elő, hogy orvoshoz kellett vigyük a csöppséget. Kezdetben talán fel sem fogja, hogy mi történik vele. Később azonban a jellegzetes szag, a sok fehér szín (köpeny, csempe)  látványa összekapcsolódik. Amikor a kötelező védőoltásokra visszük a picit, akkor egészséges, mégis fájdalmas tűszúrások érik. Amikor beteg, amúgy is rosszul érzi magát, nyűgös, fáj valamije, akkor idegen helyen levetkőztetik, lázas kis teste hidegbe kerül. Utána nem következik a megszokott fürdés, ez csalódást okoz. Egy idegen kopogtatja, nyomkodja a hasát, a hideg (még a szobahőmérsékletűt is hidegnek észleli!) fonendoszkópot a mellkasára teszik. Erőszakkal kinyitják a száját, de nem kap ennivalót. Most 9 hónaposan már sok mindent megért, de ezt a helyzetet nehéz feldolgoznia. Nagyon rossz, ha ilyenkor azt mondjuk: Ne félj! (Tehát félnem kellene?) Nem fog fájni! (- pedig igenis, néha fájdalmas, amit az orvos, vagy a nővérke csinál!) Ennél az a rosszabb, ha az orvossal, injekcióval ijesztgetjük a gyermeket. Még inkább félni fog az orvostól!

Az a helyes, ha egyszerű szavakkal elmondjuk, mi fog történni, és a baba megnyugtatására énekelünk, vagy valami megszokott versikét mondunk neki a vizsgálat, vagy beavatkozás alatt.

Szeretnél minden újdonságról elsőként értesülni és egy jó közösség része lenni? Kövess minket Facebookon is!