Szuperkompenzáció

Amikor valakinek jobb esetben önszántából, rosszabb esetben kényszerből kell nekiesnie a mozgásnak, mert az orvosa ezt javasolta (nem csak az én véleményem szerint a mozgást receptre kellene felírni minden embernek, kortól, nemtől és állapottól függetlenül), a leggyakoribb kifogás az időhiány, illetve a fáradtság.

Gyakran találkozom a következő mondattal: „Könnyű, neked, mert van rá időd!”. Ez így van, de csak azért, mert szakítok rá. Én pl. a „csendes” házimunkát, mint a vasalás, ruhahajtogatás, varrás, rendrakás, rendszerezés a késő esti órákra hagyom.  
Az előző nekem szánt kijelentésre pedig azt szoktam reagálni, hogy: „Neked is van, csak nem szánod rá!”. Ez többnyire kiüti a biztosítékot.

Az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. A hét 168 órából áll, biztosan lehet találni 4×30 vagy 3×40 percet a mozgásra.

A megoldásokat kell megkeresni a kifogások helyett!
 
Szóval az időhiány ugyanúgy, mint a fáradtság egyszerű kifogás. Elkezdeni semmit sem könnyű, a mozgást sem. Át kell lépnünk saját határainkon, mindezt tudatosan!
A sportolás jótékony hatásairól szóló cikkekkel tele van a padlás, ezért én erről most nem írnék, biztosan a könyöködön jön már ki. Viszont kevés helyen emelik ki, hogy néhány edzés után az ember energikusabbá válik.

A mozgás maga fárasztó, és sok energiát emészt fel, viszont szervezetünk a mozgást követő pihenés alatt extra mennyiségű energiát termel vissza. Ezáltal több energiánk lesz, mint volt.

Ez szaknyelven így hangzik: az edzésterhelés során az energia- és anyagveszteséggel járó testi leépítési folyamatok dominálnak, ennek hatására jelentős elfáradás lép fel. Viszont az ezt követő pihenési fázisban az energiaraktárak extra feltöltése zajlik, a terhelést megelőző kiinduló energiaállapot szintjénél magasabb szintre.
Ezt a folyamatot csúnya szakmai nyelven úgy emlegetjük, hogy szuperkompenzáció, ami egyébként a szervezetünk védekező mechanizmusa a túlterhelés ellen.

Ehhez persze meg kell találni azt az optimális terhelési szintet, aminek a hatására ez a folyamat megvalósul. Ezért nagyon fontos a FOKOZATOSSÁG ELVE, ami szintén ömlik ránk több csatornán keresztül! Nem véletlen! Minden mindennel összefügg.

Annak, aki a mozgást szeretné beépíteni az életébe, annak a kényelmi komfortzónáját kívülről is meg kell néznie!  Ha megvan a napirended, könnyebben megtalálod a mozgás helyét! Válassz testhez álló sportot, tartsd be a fokozatosság elvét és légy kitartó!

Hogy lehetsz kitartó!?
A kitartáshoz az kell, hogy akard a fejlődést, akard a változást! Amikor ez megszűnik, a kitartásod is szertefoszlik!