Férfiből vagyok

 Pedig csak fele annyit keresek, mint a roppant csinos és vonzó kolléganőm, akiről köztudott, hogy szakmailag igen gyenge, de aranyszőkére festett haja, csodálatos alakja egyedülálló. Mindenki tudja, hogy gyengéd szálak fűzik a főnökhöz, személyesen meséli el, célzott nyomatékkal.

Szeretek férfi lenni, mert számít rám az, akivel élek, aki nőből van, és akinek természetes, hogy átvállalom az élet bonyolult dolgainak navigálását. Igaz, én is kaptam az imádott nőhöz egy anyukát, akit mi férfiak anyósnak hívunk, és a miénk sem szelídebb, mint azoké, akik nőből vannak, csak mi megtanultuk kezelni, s ha végképp nem boldogulunk vele, lazábbra vesszük a rokoni szálakat, így nekem tíz év óta semmi gondom anyósommal, de az ismerősöktől tudom: jól van.

Akkor is szeretek férfiből lenni, amikor a válóper alatt meg sem fordul az illetékesek fejében, hogy én is szeretem úgy a gyerekemet, mint a feleségem, és nekem is nagy fájdalmat okoz, ha nem látom őt. Ha küzdök érte, akkor arrogáns állat leszek, ha nem, akkor nem érdekel a saját vérem. A „gyámügyön” a hölgy meg sem próbálja beleerőltetni szigorú tekintetébe legalább a látszatát annak, hogy elhiszi, amit mondok.

Nagyon sok dolog van, ami miatt szeretek Férfiből lenni. Például mert bíznak bennem, szeretnek, szeretek, s mert jól főzök.

Persze, nem magamnak, hanem a családomnak, akik nőből vannak.