Egyszer aztán a gyermeki felfedezõ szellem nem bírta tovább. Bármin tört is ki a balhé, mindegy már, de megint ott rezgett a levegõben a magas cén a mondat: – Lesz csend, vagy én hallgassak?! Én pedig a tudományos kutatók halálmegvetõ bátorságával és végtelen kíváncsiságával csöndesen odatettem: "- Hallgass te." És vártam a hatást. A hangomban nem volt semmi pimaszság, semmi dac, a hangsúly is szinte kérdõ. A következõ pillanatban azt hittem, leszakad a fejem… anyám tenyere kemény volt, mint a péklapát. A kísérlet tehát lezajlott, az eredmény a papírformát igazolta. És így az alföldi szólás logikája is fénylõen világossá vált.
Mit köszönhetek a Gordonnak?
Pedig az anyám szeretett engem, s miközben – népes családom más tagjaival együtt – bõséges szellemi és lelki táplálékban részesített, hajdúsági képes beszédének egyéb szóvirágait kimondottan élveztem. Ha valakire haragudott, azt mondta róla, „az égen csinálj házat, ott is a sarokba!” Ezt is mindig élénken elképzeltem, ahogy már az ember ovis korában szokta. Egyébként ötévesen azt is szentül hittem, hogy a popsim azért van, mert azon keresztül zajlik a nevelésem. Az egy erre szolgáló szerv vagy testtáj. Ilyen volt akkortájt a nevelés.
Az én gyerekeim már másként tudják – mert szerencsére én még idõben elkerültem „a Gordonba”. Alighogy megszülettek, én már ott ültem a csoportban és tanultam a mást. Ezért is lehet, hogy nekem a Gordon több, mint amit a hivatalos leírások közölnek: „a konfliktusmegelõzõ kommunikáció módszere”, „a nyertes-nyertes igényegyeztetést szolgáló modell”. Ez is mind színigaz. De majd húsz év gordonos tapasztalata után, megannyi gordonos szülõképzésen átment kliensem ismeretében és két „Gordonban nevelkedett” saját gyermekemet figyelve ma már azt is mondom: a gordoni kommunikációs modell valójában az elemi jómodor, a tisztelettudó, tapintatos, udvarias és ésszerû emberi érintkezés ábécéje. Gordon rendszere áttekinthetõ és tanulható, kellõ gyakorlás után pedig ugyanúgy vérünkké válik, mint a kérem-köszönöm. Ezért elévülhetetlen, és ezért nélkülözhetetlen.
Hogyan formálja a Gordon a személyiséget?
A rendszer „mellékhatásai” oly módon építik a személyiséget és szocializálják pozitívan a gordonos kommunikációban nevelkedõ gyermeket, hogy az életre szóló elõnyhöz juttatja õt bármilyen társas helyzetben. Aki így nevelkedett, azzal könnyû együtt élni, könnyû együtt dolgozni.
A Gordont használó felnõtt vagy gyerek úgy tud érvényt szerezni saját igényeinek, hogy közben jól illeszkedik a társas közegbe, senkinek nem tapossa le az igényeit és érdemi figyelemmel tud mások felé fordulni. A Gordont használó felnõtt vagy gyerek tud beszélni és tud meghallgatni. Nem lehet akármit lenyomni a torkán, viszont tiszta szível fog együttmûködni ott, ahol ennek az értelmességérõl meg van gyõzõdve. Kifejezõkészsége meghaladja társaiét, érzelmi intelligenciája és önismerete fokozottabb, könnyen eligazodik komplex társas helyzetekben.
Hogyan nevelhetünk másként, mint ahogy minket neveltek?
Szülõi készségeinket nem génjeinkben örököljük – a szülõi készségek tanultak. De ez nem tudatos tanulás, hanem egy mélyen tudattalan, automatikus másolás, amely életünk elsõ percétõl jegyzi, mikor hogyan bántak velünk saját szüleink. Amikor anyánk azt mondta: „Ne nyúlj hozzá! Miért? Mert azt mondtam!”, akkor két dolgot tanultunk: egyrészt, hogy ne nyúljunk hozzá; másrészt hogy ezt így szokás mondani. Hát persze, hiszen az idegrendszer számára ez így a legegyszerûbb, leggazdaságosabb. Az ember genetikája azt diktálja: úgy nevelj, ahogy neveltek. Olyan automatikus ez szinte, mint az anyanyelv. Ezért visszük és adjuk tovább szolgai utánzással szüleink nevelési programját, akár jó, akár rossz.
Ugyanakkor az ember – és a világ minden élõlénye közül egyedül az ember – képes arra is, hogy viselkedési programjait tudatosan átírja. Képesek vagyunk felfigyelni azokra a programmondatokra, amelyek rendszeresen bajba sodornak, ártanak magunknak vagy a szeretteinknek, és képesek vagyunk újat tanulni helyettük. Ez nem könnyû, de nem is olyan nagyon nehéz. Mindenkor meghálálja magát, és lehet egészen szórakoztató is. Az elsõ lépés pedig minden ilyen átírásnál: a tudatosítás.
Mit lehet elérni a Gordon-módszerrel?
A Gordon-csoportban a szülõk, felnõttek tanulják meg azt a kommunikációs készség- és eszköztárat, amellyel békességet tudnak teremteni a családi rendszerben és gyerekükhöz közelebb tudnak kerülni, vagy elkerülni, hogy akaratlanul is elvadítsák maguktól õket. Kapcsolatuk annyira megerõsödhet, hogy az – kellõ hozzáértés mellett – majd a serdülõkort is át tudja vészelni.
A gordonos szülõi kommunikáció fejleszti a gyerek empátiáját, együttérzését másokkal; ugyanakkor megtanítja, hogyan érvényesítse saját érdekeit – társadalmilag elfogadható, etikus formában. A gordonos kommunikáció rávezet, hogyan hallgassunk és értsünk meg másokat – és arra is, hogyan halljuk meg saját belsõ hangjainkat és álljunk ki magunkért. A Gordont jól használó ember megtanulja megérteni, hogy õt magát mi bántja, mi rejlik tompa, zavaros rossz hangulatai mögött, mire van igazából szüksége. És az is elsajátítható, hogyan vezesd rá mindenkori társadat, partneredet, hogy õ is megtalálja, istenigazából mi bántja, és azt mi oldaná, más szóval: mire van szüksége. A Gordon megtanít már-már pszichológusi hatékonysággal meghallgatni másokat, és megtanít jó erõs határokat állítani saját igényeid szolgálatában. Leszoktat a mártír-tempókról és a túlzott áldozatvállalásról csakúgy, mint a gorombaságról és a gúnyról és megtanít, hogy nem bûn kimondani, mit szeretnél – ha úgy mondod, ahogyan Gordon tanítja. Sõt: igazán tiszta, korrekt, jó kapcsolataid csak akkor lesznek, ha megtanulsz felelõsséget vállalni azért, amire neked van szükséged ahhoz, hogy jól legyél, jól tudj mûködni minden veled élõ hasznára és örömére. Ha megtanulod felnõtt módon, higgadtan és tárgyalásképesen kifejezni, mit szeretnél: aztán (vagy az elõtt) jöjjön a másik, és mondja õ is. „Ja, így könnyû!” – gondolja majd a férjed, feleséged, ha elkezdesz így kommunikálni. Te meg majd csodálkozol, hogy így is lehet? Ezt a sok segítséget, könnyítést, támogatást mind megkaphatom?
A Gordon akkor nyer értelmet, ha tudomásul vesszük: boldognak lenni kötelesség magunk és a velünk élõk iránt. A családnak és a társadalomnak a boldog, egészséges, sugárzó, önazonos, alkotó és munkakedvvel telt emberek vannak hasznára, akik családjukban õszinte örömöt lelnek.
Gorombaság vagy Gordon
Azzal kezdtem: a Gordon nem más, mint az udvarias, ésszerû, kulturált kommunikáció ábécéje. Szomorú aktualitást ad ennek egy általános megfigyelésem, amelyet sok-sok szülõ ismerete alapján szûrtem le. Fáj kimondani, de kiindulópontként elkerülhetetlen: mi magyarok, szülõként és tanárként, jelentõs arányban és legjobb szándékaink ellenére gorombán beszélünk gyermekeinkkel. Nyersen, durván, sértõn, gunyorosan. Ironikusan, fölényesen, élcelõdõn, hirtelen, élesen. Sõt: hangosan, ércesen, reszelõsen, vakkantva, esetleg ordítva, kiabálva, rikácsolva, nyafogva vagy sírva. Nincs szülõ, aki ezen vétkek egyikébe valamikor bele ne esne. Az vesse rá az elsõ követ…
De attól ez még nem jó… És ha megszüntetni nem is, de visszaszorítani lehet és érdemes.
Játsszunk!
Ezért most – elsõ lépésként – egy könnyû, vicces és kicsit gonosz játékra hívom az olvasót. Használjuk ki, hogy másokat kritizálni sokkal könnyebb, mint saját magunkat! Kérem tehát, hogy vásároljon egy aprócska noteszt (az okostelefon is megteszi), és kezdje el fölírni, összegyûjteni mindazokat a mondatokat, amiket másoktól hall (iskolai folyosón, szülõktõl, napközis tanárnéniktõl, buszon, villamoson, hipermarketben), ahol szülõk és nevelõk gorombán, bántón, metszõ gúnnyal, tiszteletlenül, rombolón szólnak a gyermekeikhez, gyermekeinkhez! (Ebéd után elpilledt kisfiúnak a menzán: – Megmozdulsz végre, kisfiam, vagy külön kérvényt nyújtsak be?!…) Gondoljunk bele, hogyan esnek ezek a mondatok nekünk, amikor felnõtt fejjel megkapjuk kórházban, közintézményben, vagy akár gyermekeink tanáraitól! („Hogyan vizsgáljam meg ketteske, ha még csak most ássa elõ a TB-kártyáját?? Nem volt ideje, amíg a folyosón üldögélt?!”) Füleljünk és jegyzeteljünk – most még nem kell saját magunkat figyelni! Semmi kétség, hogy ha mások bántó mondatait összeírjuk, a saját beidegzõdéseinkre is fájdalmasan kiélesedik majd a fülünk!
Bocsássunk meg magunknak és másoknak!
Sose feledjük: aki ezeket a mondatokat mondta, ezeket kapta maga is, amikor 1, 2, 4, 8 vagy 14 éves volt. Bocsássuk meg neki: hiszen mást mondana, ha másban nevelkedett volna. És ha már eljutottunk a tudatosításig – bocsássunk meg magunknak is! Ha már elkezdted a tudatosítást, elindultál a programváltás útján, téged illet a legnagyobb leismerés. Mindig lenyûgöz és csodálatra késztet, ha olyan emberrel találkozom, aki isten tudja, hány nemzedék láncolatában továbbadott rossz mintái alá húz egy vastag vonalat és azt mondja: innentõl másként lesz. Számomra õk a tudatosság hõsei, ember mivoltunk megtestesítõi.
Mit kínál ez a cikksorozat?
Az itt következõ cikksorozatban interaktív, szórakoztató és közérthetõ formában végigvezetem az Olvasót a gordonos kommunikáció csínján-bínján. Ez a fajta leírás nem feltétlen alkalmas arra, hogy az olvasó egy életre áthangolja a saját kommunikációját. A Gordon nem elmélet, hanem készség. A gyakorlatban kell megtanulni, ugyanúgy, mint bármely új nyelvet. Ezért képezett ki ezer meg ezer oktatót világszerte a Gordon Training International – s ennek nyomán az F. Várkonyi Zsuzsa alapította Budapesti Gordon Iskola. Ezért indulnak ma is Gordon-csoportok. Arra viszont feltétlen jó egy ilyen „online tanfolyam”, hogy az olvasó meglássa, mit kínál ez a módszer; és esetleg el is csíphessen belõle azonnal beváltható hasznos ötleteket. Ha pedig még ahhoz is kedvet kap, hogy beiratkozzék egy Gordon-csoportba, akkor a cikkek olvasása nyomán megsokszorozódik a csoporton való részvétel hasznossága, eredménye. Jó olvasást, jó szórakozást, az induló Gordon-csoportokat illetõen pedig figyelje a Családineten a http://arete.hu/ hirdetéseit.
A cikk 2. része:
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak