Családi kötelékeink, gyermekkorunk örömei, anyánktól, apánktól kapott mintáink, és a tőlük kapott szeretet, sokkal több mint aminek gondoljuk. Gyermekkorunk élményei, tapasztalatai végigkísérik egész életünket. Azonban nem csak erről van szó. Szüleink genetikai mintáit kaptuk örökségül, melyet ők is szüleiktől, dédszüleiktől… Mindezek tudatában elmondhatjuk, hogy az örökléstan elvei alapján, öröklési láncunk minden egyes szereplőjéből összeállt egyedi lények vagyunk. Így az ő tapasztalataikat, igazságaikat, hitrendszereiket is mind hordozzuk. Természetesen ezekre mind-mind szükségünk is van, hiszen a világegyetemben egyfajta rend uralkodik, mely a lélekfejlődést biztosítja. Mindig minden a helyén van.
Gyermekként Isten és a szülők közé egyenlőségjelet tettünk, hiszen ők voltak azok, akiktől létezésünk függött. Az élmények melyek gyermekkorunk részét képezték, Istenképünk részévé vált. – Mellékes, hogy vallásos családban nőttünk fel, vagy sem. – Ezek a hitrendszerek alakítják felnőttkorunk életszemléletét, istenszemléletét, érzésvilágunkat és viselkedési reakcióinkat. Fontos megjegyezni, hogy a múltunk életünk részét képezi. A múltnak köszönhetően lettünk azok akik vagyunk, és bármilyen útravalót is kaptunk, a tudatos munkával régi mintáink felülírhatóak.
Wilfried Nelles A gyógyító valóság című könyvében azt írja: Szüleink szeretete és elismerése nélkül nincs oldás – nem sikerül leválni a szülőkről, a családról és az ő sorsukról. Ha az ember elfordul a szüleitől, sőt elítéli őket, azzal csak mélyebben belegabalyodik az ő sorsukba.
Ez egy bizonyos hozzáállás, annak a kötődésnek a tisztelete, amely a gyereket a családjához köti, akármilyen is legyen az a család. Ugyanis amilyen mértékben megtagadjuk szüleinket a külvilágban, olyan mértékben vágjuk el magunkat Istentől, és bennünk lakozó szülőtől is. Ami még rosszabb, hogy a tagadással, elődeink tapasztalataitól, és végső soron saját hatalmunktól is távolabb kerülünk.
Van egy sziklaszilárd szabály, amely így szól: Aki nem ismeri el és nem vállalja a kötődést, az kötésben marad! Csak az tud – szeretetben – leválni a szüleiről, aki igent mond a saját eredetére. A szeretet az a híd, amely lehetővé teszi, hogy eloldódjunk tőlük, leváljunk róluk. Mindannyiunkat ez köt össze, de anélkül, hogy gúzsba kötne bennünket.
“Az élet az édesanya tiszteletével kezdődik. És a boldogság, az egészség és a szeretet is”. (Bert Hellinger)
Indexkép: AdinaVoicu/pixabay
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek