Nem nehéz felismerni őket. Először is a látványról. Csodálatos, már-már neonos fényű színek, hatalmas, dombok, hegyek, völgyek, rajtuk a habos felhőkkel. Ehető tájkép, hiszen mindez fagyiból van. A színek és az elrendezés rendkívül impozáns, nem is igazán tudunk ellenállni, odavonzza a vevőket a színek kavalkádja.
Az érzékeket csábító orgiából csak az illatok hiányoznak – ezt máris felírhatjuk a gyanújelek listájára, az albán fagyit bizony nem fogjuk felismerni csukott szemmel. A jó kézműves fagyi egyik alapvető ismérve, hogy – hacsak nem egy jókora csipesszel az orrunkon próbálkozunk – már az illatáról felismerhető, milyen ízű fagylalt van a tölcsérben, hiszen az eper, csokoládé vagy vanília illata egyértelműen kiszagolható.
A kiszolgáláskor valószínűleg egy tőlünk kissé délkeletebbre fekvő ország képviselőjével találkozunk a pultban, aki rendkívül jókedvűen és készségesen szolgál ki bennünket. Mégpedig nem is akárhogyan! Meglehetősen alacsony összeget fizetünk, mivel ez az édesség nem csak szép, de még olcsó is.
Két gombóc képében akkora adagot kapunk, hogy szemünk – a pult vibráló színeit épp csak kipihenve – jócskán kigúvad. Azonnal hozzá kell látni, már mialatt az eladó a visszajárót számolja, hiszen a fagyi torony úgy imbolyog a tölcsérben, mint tengerész a betonon.
Roppant boldogan távozunk, ám miközben épp mérlegeljük, hogyan fogunk elbánni ilyen orbitális adaggal… hoppá! Mi történt? A fele már el is fogyott. Különös… és mire észbe kapunk, már kanyarodunk is vissza újabb adagért, hiszen olyan nagyon finom és persze olcsó!
Na jó, talán nem olyan illatos, de csodaszép, finom és nagyon kedvező az ára. Akkor mi is a baj vele? Nézzük sorjában.
- A színe. Rengeteg ételszínezék árán lesznek ilyen csiricsáré színűek a fagyik, ami nem is csoda, ha belegondolunk, egészséges, normál lelkületű áfonyából erőszakkal sem facsarunk ki olyan Adria-kék színt, melynek láttán még Törpapa is sápadtnak érezné magát és háza népét.
- Ami a mennyiséget illeti, azzal sajnos kissé (vagy nagyon) át vagyunk vágva, ugyanis a fagyasztást követően nagy mennyiségű levegővel dúsítják fel az anyagot, a térfogatnövelés érdekében. Ettől lesznek a bödönökben és a tölcsérekben azok a tetszetős, túlcsordulóan formás halmok.
- Az összetétel sajnos a továbbiakban sem szívderítő, hiszen az aromákat és a festékeket nagy mennyiségű tejpor, savó és emulgeálószer követi a sorban. Ezek az anyagok szinte minden ételben fellelhetők manapság, itt azonban komolyabb mennyiségről beszélünk, így ez az édesség káros az egészségre, mivel természetes alapanyagot igen keveset látott. Épp ez az oka, hogy illatról nem ismerünk rá az ízre, mivel a mesterséges aromák nem illatoznak úgy, mint az igazi gyümölcsök.
- Az albán fagyizók sokszor élelmiszerbiztonsági szempontból sem megfelelők, nem ritkán a maradékot este összeolvasztják, és másnap abból készítik az új portékát.
Az albán fagyi összesítve silány termék, olcsón – persze máskor is megesett már, hogy ilyesmit vásároltunk. Mi a fő gond ezzel?
Az albán fagylalt elterjedése – amellett, hogy egészségesnek egyáltalán nem mondható – a valódi kézműves magyar fagylaltot is fenyegeti. Egy igazi, természetes hozzávalókból készült fagyi gombócáért 300 Ft sem elrugaszkodott ár. Nem olyan látványos, mutatós, azonban akit nem vakít el a cicomás máz, megtapasztalhatja, mennyivel jobb a valódi kézműves fagyi, arról nem is szólva, hogy sokkal egészségesebb is.
Az „albán” jelző sajnos sokak szemében a mérettel függ össze, ezek a vásárlók pedig nem is gondolnak a minőségre, a termék mutatós kinézete elegendő, hogy meggyőzze őket. Az albán pékségek diadalmenete már korábban elkezdődött, hasonló elven: látványos, szép magas, nagy péksütemények, kalácsok csalogatják a vevőket– melyek valójában mind ugyanabból a tésztából készülnek. Ez hagyományos magyar pékségben nem fordulhat elő.
A pékek munkáját, kenyér minőségét szabályozó törvény megkerülhető (ha cipónak nevezik, nem kell felcímkézni), a fagylaltok pontos összetételére vonatkozó megfelelő élelmiszerbiztonsági törvény pedig még nem létezik, legalábbis nem abban a formában, mely megkötné az albán fagylaltozók kezét. A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete küzd azért, hogy a valódi fagylalt „paraméterei” törvénybe legyenek foglalva, mivel a jelenlegi szabályozás laza, emellett pedig a silányabb minőségű árusok kiszorítják a piacról az igazi kézműves fagylaltot. A törvénymódosítás tervezetén már dolgoznak.
Reméljük, sikerrel járnak, mi pedig addig is legyünk észnél, ne hagyjuk magunkat megvezetni a csillogó, csupaszín műanyag hűsítőktől, mert bár a pénztárcánkat kíméli, egészségünket azonban próbára teszi az „albán” fagylalt.
Kép: Susanne Nilsson / Flickr.com
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek