„Beszéltél Mókus urasággal?” – Gyerekek szerepe az óvodapedagógus hallgatók pályaszocializációjában

Az elmúlt években az óvodapedagógusi pályám új szerepkörrel gazdagodott. Óvodapedagógus hallgatók gyakorlatát segíthetem mentorpedagógusként.

Nagy várakozással teli az az időszak, amikor az első éves hallgatók megkezdik a gyakorlati tevékenységüket. A kiscsoportos gyermekek beszoktatási időszakához tudom hasonlítani, hiszen új környezetben, új szokások elsajátítása során tanulnak bele az óvodai életbe a hallgatók.
A véletlen úgy hozta, hogy mindig a nagycsoportosokhoz érkeznek a hallgatók első éves korukban, amikor a pályához való motiváltságot a gyerekek észrevétlenül csepegtetik beléjük az örömteli, önálló, kreatív játékukkal, és megmutatják, hogy a mindennapi közös tevékenységek milyen sikerélményeket tartogathatnak óvodapedagógusnak és gyermeknek egyaránt.
Harmadéves korukra a hallgatók eljutnak oda, hogy az előzetes terveknek megfelelően képesek a gyermekekkel közösen énekelni, mesélni, verselni, festeni, mozgásos tevékenységet vezetni, képességeket fejleszteni, új ismereteket nyújtani… DE elsősorban játszani!

Az elmúlt időszakban a heti tevékenységeket irányító hallgató egyik motivációja az volt, hogy Mókus uraság egy Őszi levelet hagyott a Süni csoportos gyerekeknek, amiben megköszönte, hogy nyitva hagyták az ablakot, így Ő be tudott ugrani a csoportba játszani. Nagyon jól érezte magát, de a nagy ugrabugrándozásban kicsit összekeverte a játékokat, és a zsákjából is kihullottak a falevelek a játékok közé!
A gyerekek nagy sopánkodások, dohogások közepette válogatták a hallgatóval, a játékeszközöket, keresték a leveleket, miközben formákat hasonlítottak össze, azonosságokat, különbözőséget állapítottak meg, halmazokat alkottak, erkölcsi értékeket fogalmaztak meg. Mindebből a gyerekek CSAK a játékot vették észre.
És egyszercsak megszólalt hallgató telefonja. Mókus uraság hívta a Süni csoportosokat. Elnézést kért a rendetlenségért, és szólt, hogy az ajtóba csempészett egy kis rágcsálnivaló diót, mogyorót. Az egyik gyermek felkiáltott: "Ez nem volt szép, hogy beosontál!"… "Máskor, gyere el hozzánk"
Mókus urasággal többször beszéltek a héten, rajzok készültek, amit természetesen a hallgató elvitt neki.

Eltelt néhány hét. Ezalatt több hallgató is kipróbálta közben magát a gyerekek segítségével, érdekesebbnél, érdekesebb játékokkal gazdagítva őket. Mókus uraságra a mai napig örömmel emlékeznek, s megkérdezték a hallgatótól: „Találkoztál Mókus urasággal? Emlékszel, amikor segítettünk neki összegyűjteni a leveleit? Szerinted elment már téli álmot aludni?”
Közben figyeltem a hallgatót. Csodálkozva, meghatódva figyelte a gyerekeket, hogy a közös játék, még hetek múlva is milyen élményeket elevenítenek fel bennük.

Magam is elcsodálkoztam a saját reakciómon. Könny szökött a szemembe a jelenet láttán. Mégiscsak a gyerekek azok, akik a hallgatók pályaorientációját megerősítik, én mint mentor, csak asszisztálni tudok hozzá! Úgy gondolom, hogy az élményekben gazdag közös játék s az ilyen, és ehhez hasonló momentumok segítik óvodapedagógussá válni a pedagógus jelölteket a gyermekeink, és unokáink örömére.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.