A szenvedély az emberi természet része, már gyermekkorunktól segíthet egyéni fejlődésünkben. Minden szülő láthatja a gyermekén, mennyire rajong egy-egy játékért, vagy milyen csodálattal adózik kedvenc énekesének. Sokszor felnőttként irigyeljük gyermekeinket, hiszen olyan őszinte szenvedéllyel rajonganak kedvenceikért, minden apróság hatalmas örömet okoz számukra.

Amikor azt mondjuk; "szenvedélybetegség" mindenki első gondolata a drog, az alkohol, senki sem gondol arra, hogy léteznek pozitív szenvedélyek is. Ez sajnos annak köszönhető, hogy mi, felnőttek általában a ránk – vagy környezetünkre – káros hatást gyakorló tevékenységekre/ "kémiai szerekre" szokunk rá. Hiszen ha valaki egész életében egészséges életmódot folytat, sportol, akkor senki nem nevezi szenvedélybetegnek, mert olyat cselekszik, amellyel jobbá teszi életét, attól függetlenül, hogy ez már függőség, vagy csak ártalmatlan életforma.

A szenvedélybetegség lélektana

Tehát magát a szenvedélybetegséget leginkább a ránk- vagy környezetünkre rossz hatást gyakorló szerekre (vagy viselkedési formára) való rászokásnak nevezhetjük.

Ilyenkor a szenvedély már kórossá válik, ha a beteg nem tehet mindent a megszokottak szerint, elvonási tünetek jelentkezhetnek. Általános tévhit ezzel az állapottal kapcsolatban, hogy csak valamilyen kémiai összetevő hatására alakulhat ki. Persze a feltételezésnek van alapja, hiszen a leggyakoribb, és talán legrégebben előforduló problémákat általában a cigaretta-, a drog- illetve a túlzott alkoholfogyasztás okozta.

Léteznek azonban olyan drogok (ld. "füves" cigaretta), melyek nem okoznak fizikai függőséget, viszont a pozitív (vagy annak hitt) élmény hatására könnyen kialakulhat lelki függőség. Ennek megszűntetése könnyebb lehet, mintha fizikai függőségről lenne szó, "csupán" a lelki problémák okát kell megkeresni, majd megszűntetni.

Modern korunk szenvedélybetegségei

Modern korunkban olyan szenvedélybetegségek alakultak ki, melyet régen nem is ismertek; ilyen a munka-alkoholizmus, lelki függőség egyes emberektől (pl. anyakomplexus), vagy az Internet függőség, a játékszenvedély, és a végtelenségig sorolhatnánk…

Aki szenvedélybeteg, az mindaddig nincs tisztában a függőségével, amíg meg nem próbál felhagyni káros szokásával, vagy valaki fel nem hívja rá a figyelmét!

Nagyon fontos, hogy BESZÉLJÜNK RÓLA! Igen, sokszor gúnyosan odavetik: mi vagy te, pszichiáter? De nem szabad megtorpanni. Sok olyan tönkrement családdal találkoztam ahol az alkoholizmus, az agresszió, a játékszenvedély mindenki életét elrontotta. Mert nem beszéltek róla. Az ilyen családok élete nem más, mint egy színjáték. Egy életen át pedig nem lehet színészkedni, ez mindenkit tönkretesz.

A függőség nem egyenlő a leszokásra való képtelenséggel!

A legfontosabb a hozzátartozók, vagy a szenvedélybeteghez legközelebb állók segítsége. Ha a függőség kezdeti szakaszában lépünk közbe, sokkal könnyebben segíthetünk. Amennyiben erre már nincs lehetőség, rengeteg olyan intézmény létezik, ahol szakemberek segíthetnek a leszokásban. A legfontosabb azonban, hogy a szenvedélybeteg tisztában legyen a függőséggel és ne másokért, hanem önmagáért szokjon le! Ha más kedvéért akar megszabadulni káros szokásától, sokkal nagyobb az esélye a visszaesésnek.