Késsel akart rollert szerezni egy 7 éves kisfiú – avagy mit tegyünk, ha agresszív a gyermekünk?

„Add ide a rollert egy körre!” – követelte egy hétéves kisfiú az angliai Cambourne egyik parkjában. A megtámadott kamaszfiúk először megdöbbentek a gyereken, aki félmeztelenül hadonászott egy nagy késsel a levegőben. Követelését azonban megtagadták, sőt, ki is nevették, mire a gyermek idegesen kiabálni kezdett majd elfutott. „Úgy is kell, öcsi, szaladj el, és szerezz egy inget!” – kiáltott még utána a felvételt készítő fiú.

Kép: TheSun
 

Mitől lesz agresszív egy gyermek, és mit tehetünk a megfékezés érdekében?

Az agresszió egyidős az emberiséggel. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mai gyerekek erőszakosabbak, mint a korábbi generációk tagjai, és ezért a vad rajzfilmeket felelőssé tenni, ez azonban ebben a formában erős leegyszerűsítése a problémának. Elég, ha arra gondolunk, a régi korokban milyen nevelési módszereket alkalmaztak az otthonokban és az iskolákban („Ki a pálcát kíméli, a fiát nem szereti” – tanította bölcs Salamon is). Aki kíváncsi a felnőttek zsarnokoskodására adott gyermeki válaszokra, érdemes Csáth Géza novelláit, az Anyagyilkosságot vagy A kis Emmát olvasnia. De Hajnóczi Péter: Ki a macska? című megrázó novellája is remekül bemutatja, milyen hétköznapi dolog volt még néhány évtizeddel ezelőtt is az állatkínzás. (A novella lényege nem az érintett macska szenvedése, de a mai olvasó ettől már nem tud elvonatkoztatni.)

Ma már tudjuk, hogy a gyermeknevelésnek nem megfelelő módja a verés, ahogyan az állatok bántalmazása sem ártatlan gyerekcsíny, hanem komoly pszichés problémák előjele. Igyekszünk gyerekeinket arra ösztönözni, hogy ne ököljog segítségével érvényesítsék az érdekeiket. Mégis, a legjobb szándékú szülők is időnként tanácstalanok és szégyenkeznek gyermekük látszólag ok nélküli erőszakos viselkedése miatt.

Kanadai kutatók több mint hatszáz egy- és kétpetéjű ikerpár vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy az agresszív viselkedésre való hajlam inkább függ a genetikától, mint a környezettől. Ezt bármelyik szülő megerősítheti, aki különböző temperamentumú testvéreket nevel.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy tehetetlen az a szülő, akit erőszakosabb gyermekkel áldott meg a sors. Bár rendkívül kínos, amikor kétéves gyermekünk végigveri a játszóteret, és ezen általában nem segít a többi anyuka megvető nézése és összesúgása sem, a probléma ebben az életkorban még nem kezelhetetlen. Próbáljuk meg a „Szegény gyerek, biztos verik otthon” és a „Micsoda neveletlen kölyök, két pofon kéne neki, az helyre tenné” – típusú megjegyzéseket elereszteni a fülünk mellett, és koncentráljunk a megoldásra!

Megfigyelhető, hogy azokban a családokban harapódzik el az agresszió, ahol az eleve impulzívabb gyermek intoleránsabb, a helyzetet kezelni képtelen szülőkhöz kerül. A felnőttek ilyenkor kétféleképpen szoktak reagálni az erőszakra, és mindkettő ördögi spirálba vezet. Az egyik, amikor a kezdeti tiltás után engednek a dühöngő gyermeknek, csak legyen végre csend. A másik, amikor erőszakkal válaszolva elfenekelik a gyermeket. Ez utóbbi módszer elsőre látszólag hatékony, ám nem telik bele sok idő, és újra felüti fejét a probléma, amikor már csak a durvább verés „segít” – amely hamar fajulhat akár súlyos sérülésekkel járó bántalmazássá is.
 

Mit tehet tehát akkor a szülő?
 

• Először is, kerüld a testi fenyítést! Az agresszióra agresszióval való válasz nem oldja meg a problémát.
• Ugyanakkor ne is erősítsd meg az agresszív viselkedést! A túlzott engedékenység káros hatása egyértelmű, de ugyanilyen problémás az is, amikor az apa – miután megbüntette fiát a verekedésért – büszkén újságolja az ismerősöknek, hogy milyen életrevaló is az ő gyermeke. Néhány éve egy ismert rádiós műsorvezető is azzal dicsekedett egy női magazinnak, hogy milyen ügyesen tépi ki a kisfia a többi gyerek kezéből a lapátot a homokozóban – te ne kövesd a példáját!
• Taníts neki alternatív megoldásokat! Sok gyerek azért reagál erőszakosan, mert nem ismer más módot. Fejleszd a szókincsét, ismertesd meg udvarias magatartási formákkal.
• Tanítsd empátiára! Magyarázd el neki, hogy amit tett, az a másiknak nagyon rossz. Ez sokáig tart, a hatása nem jelentkezik azonnal, de megéri.

Az erőszakos viselkedés minden életkorban probléma. Ne legyintsünk rá, ne intézzük el annyival, hogy „majd kinövi”, de ne is vizionáljunk tragédiát akkor, ha a korai években felüti a fejét. Megfelelő, következetes neveléssel tüneményes óvodás lehet abból a gyerekből, aki másfél-kétévesen még a játszótér réme volt. Ha azonban elhanyagoljuk a bajt, esetleg meg is erősítjük a viselkedést, a későbbiekben rengeteg problémát okozhatunk vele a gyereknek, a családnak és a tágabb környezetnek egyaránt.

Olvasd el alábbi cikkünket is: Indulatkezelés játékosan

Fotó: cre8tivehome0 / pixabay