Agresszió és empátia – avagy mégis mit kezdjek a dühömmel?

Főleg a gyerekekkel foglalkozó szakemberek és a gyermekük dühkitörését orvosolni vágyó szülők számára hangzatos mondatok ezek. “Milyen rosszak voltak ma megint!” Vagy: “Biztos megint  valami front van, olyan agresszívek voltak…”

A pedagógus és a szülő megoldja  a pillananyi helyzetet tűzoltással, majd ugyanúgy telnek a napok tovább. Telnek a hetek, telnek a hónapok és évek, míg a gyerek fel nem nő. Felnő anélkül, hogy megtanulná megismerni és kezelni érzéseit. Megismerni és kezelni dühét, ebből pedig agresszív lesz a magatartása. Ez a jelenség szinte mindennapos – ennek okait lehetne bővebben is firtatni – azonban a megoldás, hogy mégis MIT? és HOGYAN? kezdjen a szegény gyerek a dühével azt kevesen mondják el neki. Pedig ez a kulcsa az empatikus viselkedés alakításának!

Az érzelmi érzékenyítést a gyerekek körében úgy szoktam kezdeni, hogy első lépésben megismerkedünk az alapvető érzelmekkel. Boldogság, öröm, együttérzés, félelem, harag, düh, csodálkozás, szomorúság, és még sorolhatnám… Ezt megtehetjük játékos formában akár egy dobókockával, vagy akár kártyák, érzelmeket ábrázoló képek segítségével is.

Természetesen ez egy hosszabb, többszöri visszatérést igyénylő érzékenyítő folyamat, melyben először a saját érzéseinkről, később pedig arról is beszélhetünk a gyerekekkel, hogy a társaikon hogyan veszik észre az adott érzést? Mit látnak rajta? Hogyan változik a viselkedése, ha mérges lesz? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel tudjuk a gyerekeket hozzásegíteni, hogy megfelelően alakítsák az empatikus viselekedést, hogyan legyenek képesek  átérezni társuk érzéseit. Ez már a második fokozat. Ezzel a folyamattal egyidejűleg nagyon fontos azonban, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy a harag, vagy a düh egy teljesen normális emberi érzés!!! Sőt, én magam is szoktam példát mondani, hogy mikor voltam mondjuk utoljára mérges, vagy éppen szomorú. Ilyenkor látom az elkerekedett szemeken, hogy felcsillannak, és megnyugvással tölti el a gyerekeket az a tudat, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, ráadásul még a felnőttekkel is előfordul. Ez a felismerés hatalmas fordulatot tud hozni, és ettől kezdve nem kell félni a megjelenő indulattól, hanem “csak“ meg kell tanulni kezelni.

A következő lépés a folyamatban az, hogy lefektetjük a szabályokat. Ezek betartása, és betartatása létfontosságú, természetesen a gyerekekkel közösen kell megalkotni a szabályokat, és a szankcionálást is. Fontos szabály, hogy dühösnek lenni ér, de önmagunkban, a minket körülvevő környezetben, és másban kárt okozni nem lehet! (Ezekre a következő könyvben több jó ötlet is van: Mint egy nagy vulkán forrok, és… Mindjárt felrobbanok! – Gyerekek indulatkezelési problémáinak megoldása (Warwick Pudney – Éliane Whitehouse)

És akkor jön a neheze. Egy kreatív pedagógusnak úgy gondolom, hogy a személyiségre szabva kell alternatívákat felkínálni az éppen robbani készülő gyerek számára. Egy csoportban, osztályban többféle személyiségű gyerek van, és mindannyian más működési mechanizmussal élnek, érthető, hogy például ami engem megnyugtat, az lehet, hogy K. Jocit kifejezetten dühíti. Azonban a bentartott -és évekig elraktározott dühnél- nincs kártékonyabb!

Amikor gyerekekkel vagyok, a következő dühkezelési stratégiákat szoktam javasolni, melyeket először természetesen együtt, csoportosan végigpróbálunk, így látom, hogy kinek mi tetszik és segít a legjobban.

• Párnába kiabálás (Ezt  a kiabálós gyerekek nagyon szeretik, hiszen végre nem szól rájuk senki, és végre kiadhatják magukból a felgyülemlett feszültséget)
• Feszültségoldó légzőgyakorlatok (Ezekből a jóga többfélét is felkínál nekünk, érdemes több időt szánni a tanulmányozására)
• Papírtépés/gyűrés/firkálás (Végre fel lehet használni a félig összefirkált papírokat, általában egy, vagy maximum 2 db A4-es papírlap miszlikbe tépése elég szokott lenni…)
• Ugrálás, párnába bokszolás, fekvőtámasz, vagy futás (Ez azoknál a gyerekeknél válik be, akik számára a mozgás kíváló feszültségoldó hatású)
• Kibeszélés, ölelés, simogatás (Ez inkább már a feloldás fázisa, amikor meg lehet beszélni, hogy kinek mi esett rosszul)

Cikkemben a teljesség igénye nélkül szedtem össze ezeket a jól bevált dühkezelési stratégiákat, -hiszen erről a témáról még bőven lehetne írni- és bízom benne, hogy az  elhivatott és innovatív pedagógusok bátran beveszik az eszköztárukba, mert biztosan lesz olyan gyerek, akinél nagy sikerreket lehet elérni ezügyben.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.