A Kamaszharc c. könyv két generációt szólít meg egyszerre: kamaszoknak és felnőtteknek is ajánljuk elolvasásra, mivel mindkét korosztály fontos tanulságokat vonhat le a történetből. A főszereplő, Dr. Horolovszky Tamás 31 éves korában találja meg véletlenül kamaszkori naplóját, melybe kíváncsiságból beleolvas. Néhány oldal után döbbenten teszi fel magának a kérdést: ezt valóban ő írta volna?
A szembesülés kamaszkori énjével egyre erősebben hajtja az önvizsgálat felé: vajon mikor kezdett el lemondani fiatalkori álmairól, mitől vált felnőttként szöges ellentétévé annak, mint aki lenni akart? Hová tűnt a lelkesedés és a fontos célok, amikről iskolás éveiben ábrándozott?
A könyv a kamaszok nyelvén szól, a serdülő fiú naplójának lapjain igazi, középiskolai éveket idéző emlékek elevenednek fel: a középpontban a szex, szerelem, testi változások, iskolai hajtás, az útkeresés áll. Szinte minden kérdés felmerül a regény során, amivel a mai kamaszoknak meg kell küzdeniük: harc a szülőkkel, a tanárokkal, szerelmi csalódás, testi kapcsolatok, bizonytalanság a jövőt illetően, félelem az érettségitől, a másság elfogadása – a szókimondó írással párhuzamosan pedig a főhős naplóhoz fűzött, felnőttkori véleményét, tanácsait és érzéseit is elolvashatjuk.
A Kamaszharcot olvasók között sokan meglepődtek a pedagógus szókimondásán – ki is az a tanár, aki ilyen nyíltan mer írni a kamaszokat foglalkoztató dolgokról? Balatoni Józseffel, azaz Jocó bácsival beszélgettünk.
Előadásokat tartasz, több tízezren követnek a Facebookon, könyvet írsz – egyre több helyen találkozhatunk a neveddel. Mi az, ami kiemel téged az átlagos tanárok sorából – milyen értéket képvisel Jocó bácsi?
Egyrészt a maximális őszinteség az, ami kiemel a sorból – az írásaimban, a diákjaimmal, az óráimon, a szülőkkel -, másrészt pedig az abszolút odafordulás a gyerekek felé. Partnerként tekintem őket, meghallgatom a problémáikat, próbálok rájuk válaszolni – először a lelküket próbálom meg helyrerakni, s csak aztán tanítani. Harmadrészt pedig az óráimon nem megszokott módszerekkel dolgozom.
Mitől más Jocó bácsi órája, mint egy átlagos történelemóra? Legutóbb milyen különleges feladatot kaptak a diákok?
Ötvözöm az élménypedagógia, játékpedagógia, drámapedagógia, kooperatív pedagógia elemeit, s ezek által találok ki egyedi ötleteket az órákra. Legutóbb a 10-es osztályommal vettük végig az Árpád-házi királyokat, s most az a feladatuk, hogy a kiválasztott királyokról harci kártyákat készítsenek – a képességeikkel, erősségeikkel, ábrákkal. Ezekkel a kártyákkal fogunk játszani és harcolni egymással.
Jó fej és laza vagy, megtalálod a közös hangot a diákokkal. Nem volt még ebből gondod tanárként – hogy esetleg túl sokat engedtek meg maguknak azért, mert úgy néznek rád, mint egy haverjukra?
Nem: pont azért, mert őszinte, közvetlen és laza vagyok, tisztelnek. Persze, néha azért átlépik a határokat, de nem többször, mint másoknál. A kamaszkor velejárója, hogy megpróbálják feszegetni ezeket a határokat, függetlenül attól, hogy valaki nyílt és jó fej velük, vagy nem. De a hozzáállásomból még nem származott hátrányom, leginkább csak előnyöm.
Szókimondó vagy és a tabuk döntögetése jellemez: rendszeresen kiírod és felvállalod azt is, ha valami épp nem jól sült el, s többször fogalmaztál meg éles véleményt a szülőkkel szemben is.
Olvasd el ezt is:
- Kiakadt a népszerű történelemtanár: kinek a hibája, ha kezelhetetlen a gyerek?
- Jocó bácsi üzenete minden szülőnek, aki elhagyja gyermekét
Egyre nagyobb erre az igény, de az őszinteség mégis sok támadást von maga után. Hogyan kezeled a konfliktusokat, amikkel a véleményed miatt kell szembesülnöd? Sok kritika ér?
Még kibírható mennyiségű – az elmúlt 2,5 évben kialakult egy önvédelmi mechanizmus, ma már egyszerűen nem veszem fel ezeket a dolgokat. Régebben még minden egyes negatív kommentre reagáltam, beleálltam a konfliktusba, most viszont már azt gondolom, hogy nincs értelme. Gondolhat bárki negatívat, le is írhatja nyugodtan – ezeket nem szoktam törölni. Ha az ember kiáll a közönség elé, akkor fel kell vérteznie magát a támadások ellen, mert támadások mindig vannak. Támadtak már azért, hogy miért írok a szexről, miért iszom alkoholt, tanárként miért szerepelek a tv-ben, miért öltözök ilyen lazán, miért van tetoválásom – és még sorolhatnám. Mindez ellen az ember idővel kialakít magában különféle védelmi mechanizmusokat.
Az új könyved nagy előnye, hogy együtt olvashatja az egész család – kamaszok és felnőttek is fontos tanulságokat vonhatnak le belőle.
Amikor eldöntötted, hogy írni fogsz, kikre gondoltál elsősorban, kik lettek volna a célközönség?
Elsősorban kamaszoknak szóló könyvet akartam írni. Azt láttam, hogy nagyon sok kamasz apakép nélkül nő föl. S bármennyire is nyíltak az interneten, mégsem mernek kérdezni olyan dolgokról, amikről fontos lenne, hogy beszélgessenek egy-egy felnőttel.
Mennyire fiktív a történet, vannak-e olyan motívumok, események, amiket a saját életedből merítettél?
Vannak benne saját élményeim, de olyan dolgok is, amik a mostani osztályomban történetek meg a diákjaimmal – pont amiatt, hogy ennyire nyílt a kapcsolatunk, mindent elmesélnek nekem. Ezeket a sztorikat próbáltam meg átalakítani, kiszínezni, de persze tettem hozzá fiktív történeteket is.
Szerinted miben mások a kamaszok ma, mint 15 évvel ezelőtt?
A felgyorsult világ és az informatika fejlődése miatt sokkal több információ árasztja el őket – ezáltal sokkal több érzelem is. Valahogy felgyorsultak ők is. Nehezebb lehet ma kamasznak lenni, mint régen: nekik állandó megerősítésre van szükségük. Feldobnak egy képet a Facebookra, aztán egész nap azt nézegetik, hogy hány lájk érkezik rá. Ez nem csak a "menőség" miatt fontos számukra, hanem az önbizalmukra is kihat.
Ismerek olyan diákot, aki ha kitesz magáról egy képet, és nem érkezik rá x óra alatt x lájk, akkor törli a fotót. Az életükben tehát folyamatosan jelen van az állandó megerősítés és visszacsatolás utáni sóvárgás – egyszerűen igényük van arra, hogy ezeket megkapják. De a probémáikban, gondolataikban alapvetően nem mások, mint mondjuk én voltam. Szerelem, csalódás, szülőkkel való vívódás, iskolával való harc, egymással való harc, bulik, szex az, ami körül minden gondolatuk forog – ebben nem nagyon változtak a kamaszok.
Hogy fogadták a könyvet a tanítványaid?
A legelső reakció az egyik diákomtól jött, akivel nagyon sokat dolgozom együtt. Éppen utaztunk egy előadásra, amikor elkezdte olvasni, majd 4-5 oldal után letette és megszólalt: "Húb…meg, ez megosztó lesz." Ez volt a legelső reakció. 🙂
Azóta is sok diákom olvassa és folyamatosan kapom a visszajelzéseket – ezek az esetek többségében pozitívak. Nagyon-nagyon meglepődtek azon – bármennyire is nyílt vagyok és őszinte – , hogy a saját tanáruk egy ilyen könyvet írt. Azt mondják: "Jóra számítottak, de nem számítottak ennyire jóra, s főleg nem ennyire őszintére".
Várható-e a közeljövőben új könyv, van-e már ötleted a témára?
Van ötletem – a terv szerint tavasszal, május környékén jelenik meg az újabb könyv. Nekiálltam annak, ami az alap ötletem volt: egy osztály történetét írom meg. A térdsérülésem miatt most ágyhoz vagyok kötve, úgyhogy el is kezdtem rajta dolgozni. Sőt, további könyvek is várhatóak: 2-3 ötlet van még a tarsolyomban.
Kíváncsian várjuk 🙂
NYEREMÉNYJÁTÉK
Kíváncsi vagy a Kamaszharcra? Most meg is nyerheted! Nincs más dolgod, mint helyesen válaszolni az alábbi három egyszerű kérdésre február 1. éjfélig, mi pedig másnap kisorsoljuk azt a két szerencsés nyertest, akik megkapják a könyvet. A nyereménykönyveket a Jaffa Kiadó ajánlotta fel.
A nyertesek nevét kiírjuk a cikk aljára, és e-mailben is értesítjük őket.
{MODULE_POLL_NEWS_ID_491}
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri