Hogy soha életedben nem hallottál még a Musical.ly-ről? Ez nem csoda. Egészséges felnőttek ingerküszöbét ritkán éri el ez az elsőre ártatlannak tűnő játék. Lényege az, hogy a felhasználók – túlnyomórészt 8-12 éves lányok – karaoke jellegű videóklipeket töltenek fel rá, és küldenek el egymásnak.
Ez így elsőre nem tűnik veszélyesnek. Főleg úgy, hogy a felelős szülő minden bizonnyal elmagyarázza a gyerekének, hogy a profilját privátra állítsa, és ne igazoljon vissza senkit, akit nem ismer személyesen, így az általa feltöltött tartalom megmarad a baráti körén belül. A naiv szülő persze nem tudja, hogy a népszerűséget lájkokban mérik, amelyeket értelemszerűen nyilvános profil mellett lehet jól halmozni, így a gyerek egy idő után a tiltás ellenére valószínűleg átállítja a profilját.
Ezzel nem is az a fő baj, hogy a mit sem sejtő gyerek így kiteszi magát pedofilok és egyéb rosszindulatú felnőttek támadásainak – persze ez is előfordulhat, de nem törvényszerű. A kortársaktól érkező negatív visszajelzések, a "nem elég" lájk (jelentsen ez bármit – valaki úgyis mindig több lájkot kap) és saját maga egész világ előtt történő nevetségessé tétele azonban szinte biztosra vehető.
A kamaszok, de még a fiatal huszonévesek agya is fejletlen. Nem képesek a megfontolt döntéshozatalra, cselekedeteiket leginkább az érzelmek irányítják, és bármit – szó szerint: bármit – hajlandóak megtenni azért, hogy úgy érezzék, szeretik őket. A közösségi média használatához pedig jó arányérzék és érzelmi intelligencia szükségeltetne. Még harmincon túli felnőttekkel is előfordul, hogy nevetségessé teszik magukat ezeket a felületeken – nem is beszélve például az amerikai elnökről, aki élő példája annak, hogyan kell felelőtlenül használni a Twittert – így egy kiskamasztól életszerűtlen lenne elvárni, hogy megfontoltan posztoljon.
A másik fő veszélye az alkalmazásnak, hogy a gyermekre válogatás nélkül ömlik a szexuális tartalmú és erőszakos tartalom, amelyeket a kortársai töltenek fel. Igen, alsós gyerekek.
Van olyan kisfiú, aki olyan vulgáris szexuális tartalmat töltött fel, hogy egy felnőtt is belepirul, lehet találni felvételt arról, hogy fiúk kést szorítanak egy kislány torkához. Létezik külön öngyilkos vagy önbántalmazó szekció, ahol magukat vagdosott, és horrorba illő sebekkel tarkított gyerekek beszélnek arról, miért szeretnének véget vetni az életüknek. A náluk alig pár évvel fiatalabb gyerekek felelősségüknek érzik, hogy megmentsék őket: "Lécci, ne legyél öngyi, még csak 10 éves vagyok, de leszek a barátod", írta például egy gyerek egy ilyen tartalmú videó alá.
Komoly a nyomás, hogy a gyerek mielőbb felregisztrálhasson a közösségi oldalakra
Az én fiam még csak nyolcéves, de önálló YouTube csatornát szeretne (nincs neki, és amíg rajtunk múlik, nem is lesz), és napi szinten felhozza, hogy milyen jó lesz, ha már lesz saját Facebook-profilja. (Az osztályban állítólag "mindenkinek" van, amit ebben a formában nem hiszek el, de biztos van egy-kettő, akinek igen.) Én pedig szeretném megóvni ettől a világtól, amíg lehet. Szeretném, hogy a tanítási idő elteltével távol legyen az iskolai zaklatóktól. Szeretném, hogy ha már külsőségekben méri magát, azt számolja, hány gólt rúgott, és ne azt, hány lájkot kapott a focimezére. Hogy öt barátja legyen, ne ötszáz – de ezeket a barátokat ismerjem, és legalább halvány fogalmam legyen arról, mit csinálnak együtt. (Nincsenek ilúzióim, én is voltam gyerek.) Hogy ne kelljen idő előtt, feleslegesen megismerkednie az elutasítással, hogy ne tegye magát a normálisnál jobban nevetségessé. Hogy ha már elkerülhetetlen, hogy a kortársaktól is halljon a szexualitásról, akkor azok legfeljebb "disznó viccek" legyenek, amelyekből annyit képzel el, amennyi még nem fáj neki, és ne kemény pornó.
Ha tehát kisiskolás gyereked van, legyél óvatos! Erre a korosztályra még lehet hatni: ne engedd olyasmi közelébe, ami, ha mégoly ártalmatlannak tűnik is, talán egy életre megnyomoríthatja.
Indexkép: pexels – Gustavo Tabosa
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak