Mesékkel dolgozom, felnőttek élettörténeteit hallgatom, de a mesék a magánéletemben is folyamatosan jelen vannak. Most épp azért, mert "kecskemama" vagyok.
Délutáni szunyóka és esti elalvás előtt, de sokszor napközben is "csak úgy" mesélünk. Ha a négyévesünk kéri, el is játsszuk a történetet, vagy elbábozzuk plüssállatokkal a vasalóállvány mögé bújva. Hiszen egy kisgyereknek határtalan a fantáziája, a miénknek is. Nézhet ugyan rajzfilmet, de keveset, és nem minden nap. Ezt fontos óvintézkedésnek tartom azért, hogy védjük a belső képalkotását – ami annyira fontos nemcsak most, de az ember egész életútja során – és amit annyira erősen tud rongálni bárminemű képernyő, legyen az tévé, computer, tablet vagy telefon.
Az aktuális kedvenc A négy kecskegida története, akik egyedül vannak otthon, amíg a mamájuk friss fűért megy, és a farkas akar rájuk törni. A négy közül az egyiknek sikerül elbújni a kemencébe, tőle tudja meg a hazaérkező kecskemama, hogy az óvatlan kis gidák bedőltek a farkas hazugságának, és végül beengedték a házba. Szerencsére a farkas hasából kecskemama minden kisgidát kiszabadít, a gonosz farkas pedig megbűnhődik. A kis kecskecsalád megmenekült a veszélyből, újra boldogok.
Kislányomnak annyira tetszik ez a drámai mese, hogy már sokszor elolvastatta, eljátszatta, és saját változatot is kidolgozott: ami egy 4 évestől meglepő is lehetne. Mégsem meglepő, hiszen pont ez a lényeg: a mesék élni tanítanak, mintákat és választási lehetőségeket adnak. Ez utóbbi különösen fontos. Az én gyerekem például a mi dramatizált mesénkben úgy "írta át" a forgatókönyvet, hogy, amikor én elindultam a rétre (kecskemamaként) friss fűért, ő (kisgidaként) közölte, hogy ő jön velem. Hiába emlékeztettem, hogy a mese szerint otthon kell maradnia, hiszen akkor hogyan folytassuk (a farkast alakító Apa így nem jöhet játszani, hiába várakozik), ő kitartott amellett, hogy jön velem, így nem lehet baj.
Az eljátszott mese óta engem (egy huncut mosoly kíséretében) szívesen hív "kecskemamá"-nak, és fürdés előtt tegnap meg is kérdezte és meg is állapította: "te megvédesz engem". Apát nem hívja farkasnak, ez nem is lenne logikus, hanem (bár a mesében nem szerepel) "kecskepapá"-nak, mert az ő fejében a kis kecskecsalád kiegészítendő kerekre kecskepapa jelenlétével. Azaz nem nehéz észrevenni, hogy a mese most pillanatnyilag a mi családi modellünk lett: kecskemama, négy helyett egy kisgida és farkas helyett kecskepapa. A biztonság, a védelem és a szeretet meséje ez most neki. Hogy azzá legyen, nem kellett mesékkel kapcsolatos szaktudásom elővenni, meseterapeutaként sem kellett jelen lennem, egyszerűen "csak" szülőként meséltem, meséltünk, és a gyermeki lélek megtalálta-megtalálja a maga lelki táplálékát a mesében. Személyes életünk minden ilyen apró mozzanata megerősít abban, hogy a felnőtt embernek is vissza kell kapnia a mesék, a történetek erejét. Egy bizonytalan, széthulló értékrendű világban a népmesék tiszta forrásból való kapaszkodót és iránymutatást jelentenek. És még mennyi mást: inspirációt, szerepmintákat, feloldást, gyógyulást, vigaszt, választ.
NYEREMÉNYJÁTÉK!
Nyerd meg a könyvet!
Ha szeretnéd, hogy a tiéd legyen, nincs más dolgod, mint helyesen válaszolni az alábbi három egyszerű kérdésre 2018. július 26. éjfélig, mi pedig másnap (2018. július 27-én) kisorsoljuk azt a szerencsés nyertest, aki megkapja a könyvet.
A nyereménykönyvet az Ad Librum Kiadó ajánlotta fel.
A nyertest e-mailben értesítjük.
{MODULE_POLL_NEWS_ID_543}
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak