„Ahha, rangsoroltál és a legkevésbé fontosat (a gyereket) lepasszolod, majd neveli a bölcsi, de nem gond, neked lesz szipiszupi házad, az nem lényeg, hogy a gyerekeid öreg korodra tesznek rád magasról, mert most te is teszel rájuk. Nekem már az se fér bele, hogy otthon héderezel, a középső mégis 4-ig bent aszalódik az óvodában, csak hogy addig se kelljen vele foglalkoznod. Ti is inkább macskát vettetek volna, mint gyereket csináljatok, mindenki jobban járt volna.”. Valós hozzászólás egy névtelen internetes kommentelőtől. Vajon szemtől szembe is így válaszolt volna az ismerőse „adjam-e bölcsibe a gyerekemet?” – dilemmájára? Kizárt.
Az internetes fórumok, majd a cikkek alatti kommentlehetőségek megjelenésével kifejlődött a troll, egy egészen új embertípus. Néhány évtizeddel ezelőttig kellett hozzá egyfajta deviancia, hogy egy felnőtt ember nyíltan, direkt a másik bosszantása céljából sértegesse a vele egyet nem értőket. Mára az online kommunikáció sajátosságainak hála egyre többeknél omlik le az a bizonyos fal, és vágnak válogatott sértéseket gyakran ismeretlen vitapartnereikhez.
Az biztos, hogy az online tér jelentősen megkönnyíti a pszichológiai hadviselést. Az olyan nyomásgyakorlás, ami élőben csak az igen erős vagy gátlástalan személyiségeknek megy, immár bárki számára alkalmazhatóvá válik. Elég egy válasz nélkül hagyott üzenet, egy dislike gomb vagy egy személyeskedő hozzászólás. A másik reakcióit úgysem látjuk, non-verbális jeleket nem közvetítünk, így addig folytatódhat a fotelharc, amíg valaki meg nem unja.
Ezeknek a kommentháborúknak az egyik fő jellemzője, hogy senki nem győz meg senkit – az alkalmazott módszerekkel ugyanis ez képtelenség lenne. Paul Graham, az ellenkezéshierarchia elméletének megalkotója az ellentmondás 7 szintjét különböztette meg. A felső szinten lévők alkalmasak arra, hogy megváltoztassák a vitapartner álláspontját, az alsó háromnak azonban rendszerint semmi köze a tárgyalt témához, egyetlen céljuk a másikba történő virtuális belerúgás.
Paul Graham: Ellenkezéshierarchia-piramis. Forrás: Wikipedia
„Homofób!” „Drogos!” „Ősanya!” – címkézik vitapartnereiket a kommentelők a különböző internetes fórumokon. „Te ehhez nem értesz.” „Ki vagy te, hogy véleményt mersz alkotni?” illetve a mindenkinél bevethető adu ász: „Előbb tanulj meg helyesen írni.” Ezek, az ellenkezéshierarchia alsó szintjén lévő „érvek” nem győznek meg senkit az igazunkról, de legalább sem erőfeszítést, sem intelligenciát nem igényelnek, így bárki könnyedén bevetheti őket.
Személyiségfüggő, ki hogyan érzi magát egy-egy internetes veszekedés után. Van, aki megkönnyebbül, hogy sikerült kiadni a frusztrációját, más inkább szégyenkezik. Az azonban biztos, hogy sokan nem szívesen találkoznának élőben is a vitapartnereikkel.
Sokatmondó, hogy egy látogatott, aktív fórummal rendelkező gyereknevelős blog üzemeltetői néhány ével ezelőtt offline közösséget szerettek volna kovácsolni az oldal látogatóiból. Mindent szépen megterveztek, tematikus alkalmakkal készültek, mégsem működött a kezdeményezés. Azok, akik a neten, még ha nem is durván, de mindenképp szókimondóan vitatkoztak, nem szerettek volna élőben egymás szemébe nézni…
Tedd a szívedre a kezed: te trollkodtál már? Előfordul, hogy a virtuális térben durvábban nyilvánulsz meg, mint élőszóban tennéd? Volt már, hogy valaki csúnyán megsértett téged a neten keresztül?
Kapcsolódó cikkeink:
- Lakásba zárt generáció – az okostelefonok hatása a tizenévesekre
- "Gusztustalan, gazdag ribanc" – nekiestek a kommentelők a négygyerekes anyának
- Nagy üzlet a fiatalok online szexuális zaklatása – kisfilm a zsarolásról, amit minden kamasznak látnia kellene
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri