Ezt mondanák el a tanárok a diákjaiknak, ha tehetnék

Az Independent tanárokat kérdezett meg arról, mi az, amit szívesen elmondanának a diákjaiknak, de nem tehetik. Ezek közül válogattuk ki a legjobbakat, és kiegészítettük őket hazai pedagógusok tapasztalataival.
 

„A felnőttek sem tökéletesek”

„A felnőttek úgy tesznek, mintha minden tudás birtokában lennének, de ez nem igaz. Én is tévedek, az igazgatónő is, sőt, a szüleitek is. Néha olyan szívesen elmondanám nektek, ha nem értek velük egyet.”

„Én is telefonfüggő vagyok”

„Miközben folyamatosan próbállak titeket lebeszélni arról, hogy egész nap a telefonotokat piszkáljátok, én is tízpercenként csekkolom, jött-e rá valami érdekes. Láttam ám azt a képet is rólad, amit anyukád töltött fel a Facebookra. Be is lájkoltam. Szívecskével.”

„A végzettséged semmit nem árul el rólad”

„De attól még jól jöhet, ha papírod is van arról, amit tudsz.”

„Én is utálom a dolgozatokat”

„Ti írni nem szeretitek, én pedig javítani. Talán nem is gondolnátok, de dolgozatot javítok minden nap késő estig, viszem őket magammal az orvosi rendelőbe, a vonatra. Ha van egybefüggő tíz percem, amikor nincs semmi dolgom, azonnal a dolgozatokat veszem elő. Rátok a felkészülés nehezedik mázsás súllyal, rám pedig a kijavításuk.”

„Ami az iskolában történik, nem is feltétlenül fontos”

„Tudom hogy kis alsósként sokat szorongsz az el nem készített házi feladatok és az otthon felejtett felszerelés miatt. Ilyenkor én úgy teszek, mint aki helyteleníti, amit tettél (vagy épp nem tettél), pedig hidd el, tudom, hogy ezek igazából nem is számítanak. A hiányjellel, fekete ponttal csak arra szeretnélek rászoktatni, hogy tartsd kézben a saját dolgaidat, de valójában soha nem tudnék egy otthon felejtett matekfüzet miatt haragudni.”

„Néha szerintem is unalmas a tananyag”

„Soha nem fogom bevallani nektek, de engem sem hoz lázba Berzsenyi Dániel költészete. Már gimiben is utáltam, és ez az érzés a mai napig kitart.”

„Nem csak ti beszéltek rólam tanítás után”

„Én is emlegetlek titeket otthon. Veletek töltöm az életem felét, és ha valami vicces, szomorú vagy elgondolkodtató eset történik, muszáj elmesélnem a családomnak. A férjem ismer titeket név szerint, a gyerekeim pedig néha megkérdezik, mi újság veletek. Ma is sírt Peti? Panni kapott új szemüveget? Nehogy azt higgyétek, hogy az otthoni sztorizás a ti előjogotok.”

„Ne féljetek hibázni”

„Az iskola biztonságos közeg, akkor is, ha nem annak tűnik. Itt nyugodtan lehet próbálkozni és hibázni. Azért vagyok itt, hogy segítsek nektek ebben.”

„Bírom a humorotokat”

„Nem szabad tolerálnom a szemtelenséget, pedig olyan szívesen nevetnék veletek egy-egy találó megjegyzéseteken. Abban a korban vagytok, amikor tűpontosan látjátok a felnőttek hibáit, és ennek szívesen hangot is adtok. Ezt néha olyan vicces formában teszitek, hogy minden erőmre szükség van ahhoz, hogy szigorú arcot vágjak ahelyett, hogy veletek nevetnék.”

Kapcsolódó cikkeink:

• A diákok osztályozzák tanárnőjüket egy vépi középiskolában – a saját kérésére
• Agresszió és empátia egy tanító szemszögéből
• Óvónő figyelmeztet: Változásra van szükség – hagyjuk békén a gyerekeinket!
• A hibázásban rejlő fejlődési lehetőségek – gyermeknevelés másképp

Kép: ESB Profesional / shutterstock