Hirdetés Partneri kampány helye
Életmód

A ’90-es évek játékai és emlékei: így telt a gyerekkor 30 évvel ezelőtt

Ha Te is a 90-es években nőttél fel, bizonyára neked is ismerősök lesznek ezek a tárgyak és élmények. A Te gyereked mennyit ismer ezekből?

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
A ’90-es évek játékai és emlékei: így telt a gyerekkor 30 évvel ezelőtt

Tetris

Talán a legelső olyan elektromos játék, ami komoly függőséget tudott kialakítani. Pofonegyszerű szabályai voltak, szülő és gyerek egyaránt rákattant. Az idei nyár pedig újra visszahozta a köztudatba egy internetes kihívás formájában.

Tetris

 

Dallas

Mai tudatos médiahasználó szülői fejjel szinte elképesztő, hogy annak idején még az óvodások is Jockey ármánykodását és Samantha részeg ámokfutását nézték a szüleikkel péntek esténként. A Dallas jelentette számunkra a Nyugatot, azt a gazdagságot, ami hamarosan talán számunkra is elérhető lesz. A sorozat bő egy évtizedes késéssel érkezett meg hozzánk, mégsem tűnt avíttnak.

Pár éve újra játszani kezdték a tévében, és számtalan egykori nézője tette fel magának a kérdést: mégis mit szerettünk annak idején ezen a nevetséges ócskaságon?

Dallas

Kép: TeeVees Greatest/youtube

Telefonkártya

Hatalmas újítás volt 1992-ben a telefonkártya bevezetése: végre nem kellett apró után kutatni, az 50 és 120 egységes kártya az addigiakhoz képest soha nem látott hosszúságú beszélgetéseket tett lehetővé. Ha pedig lehetővé tette, éltünk is vele: a telefonfülke előtti kígyózó sorok megszokott részei voltak az utcaképnek.

A telefonkártyában a legjobb az volt, hogy gyűjteni lehetett. Minél ritkább volt a kiadás, annál értékesebbnek számított: volt, aki egy Game Boyt is odaadott egy nehezebben beszerezhető darabért.

Telefonkártya

 

BRAVO Magazin

Az IM (Ifjúsági Magazin) és Popcorn mellett talán ez volt a legnépszerűbb olvasmány. A német Bravo magyarországi kistestvére érdekes információkat tartalmazott hazai és külföldi hírességekről, de a többség nem ezért, hanem a méltán híres Szerelem, szex, gyengédség rovatért vásárolta. A kérdések nagy részéről nehezen volt eldönthető, hogy az elégtelen szexuális nevelés ékes bizonyítékai, vicces kedvű fiatalok agymenései, vagy – amit már akkor is sokan rebesgettek – valójában a szerkesztőség tagjai hozzák össze őket, valószínűleg mindhárom esetre akadtak példák.

A levelek egy része inkább unalmas volt („Tetszik egy fiú, mit csináljak?”), voltak köztük szomorúak („13 éves vagyok és terhes, a szüleimnek nem merem elmondani, mit tegyek?”) és néhány kimondottan szórakoztató is („Terhes vagyok a tanáromtól, azt javasolta, mondjuk azt, hogy egy UFO megerőszakolt, de a szüleim UFO-pszichológushoz akarnak vinni, mi lesz most?”). A 9 évesen a Micimackóra felizguló gyerek, illetve a fikusza által megerőszakolt lány esetét pedig még ma is egy egész generáció emlegeti.

Papíralapú levelezés

Talán ez volt az utolsó nemzedék, amelyik a távoli barátaival papíralapú levelezéssel tartotta a kapcsolatot. Az ifjúsági magazinok tele voltak levelezőtárs-kereső hirdetésekkel: ilyenkor a feladó elmondta, hány éves, milyen nemű és korú, és milyen zenei ízlésű gyerekkel szeretne levelezni. Az évtized végére – valószínűleg az idegennyelv-oktatás színvonalasabbá válásának hatására – egyre gyakoribbá váltak az angol és német nyelvű levelezőpartnert kereső hirdetések is. A színes tollak, illatos levélpapírok, mehesősös borítékok, matricák a mennyországot jelentették a kislányoknak, de a fiúk is ugyanúgy szerettek titokzatos idegenekkel megismerkedni, barátságot kötni, éveken át levelezni.

Levelezés

Kép: Bru-nO / pixabay

Tamagocsi

A legnagyobb tragédia, ami érhetett egy gyereket 1998 környékén, az az volt, ha halálra éheztette a tamagocsiját. Az eredeti japán verziót rendszeresen gondozni kellett, mert ha meghalt, mehetett a tamagocsi-temetőbe (ugyanis ilyen is volt!), a jóval olcsóbb kínai utánzatot azonban egy gombnyomással újra lehetett éleszteni – nem csoda, hogy mindenki inkább ezt választotta.

A digitális állatka feladata egyébként az volt, hogy megtanítsa a gyerekeknek a felelősségvállalást, nagyjából fél év alatt azonban kiment a divatból.

Polly pocket, Sütibaba, Kinder figurák…

A muffinná összehajtható, illatozó babák, és az összecsukható házak az apró lakosaikkal kislányok ezreit vették le a lábukról. Nagyon szerencsésnek számított, akinek több is volt belőlük – nagyobb gyűjteményt azonban csak a tehetősebb családok gyermekei halmozhattak fel belőlük. A többiek a Kinder-tojások figuráit gyűjtötték (pingvin, krokodil, víziló – mi is volt még?).

Nintendo

Az x-box "nagypapája": aki rákattant, ugyanúgy naphosszat el tudott játszani vele, ahogy a mai gyerekek is (ó, ha tudnák, hogy a szüleik is ugyanilyenek voltak… 🙂 ).
Az egyetlen különbség talán az volt, hogy akkoriban nem zombikat vagy más szereplőket irtottunk: véres és kegyetlen jelenetek helyett gombák fejére ugráltunk a virtuális énünkkel, vagy épp két mókust próbáltunk végigküzdeni az akadálypályákon. Akkoriban szerencsére még nem tudunk online játszani, így a névtelen sértegetések és beszólások ismeretlenek voltak előttünk.

Másolt CD-k, kazetták

Kazettát vagy főleg CD-t legfeljebb születésnapra vagy karácsonyra kaphattunk, olyan drága volt. Senki sem keseredett azonban el, hiszen könnyen át lehetett másolni a barátunkét. Ez is tipikus kelet-európai ügyeskedés volt egyébként: az angol diákcserén elképedve kérdezte a fogadó család, hogy ugye nem egymásról másolunk, hiszen az lopás? („Nem, dehogy. Magunknak másoltuk át, hogy ne az eredeti sérüljön meg az úton”).

Ennek egy speciális változata volt, amikor óráig ültünk a rádió előtt, várva, hogy végre a kedvenc slágerünket játsszák, és fel tudjuk venni kazettára. Ugyan az eleje néha lemaradt, a végébe pedig belebeszélt a műsorvezető, de ennyi kellemetlenséget el kellett viselni a cél érdekében.

CD

Kép: maxmann / pixabay

Kretén magazin és Garfield magazin

A minőségi szórakoztatás alapművei. Garfield fanyar humora, flegma stílusa gyerekek ezreit vonzotta, az újság mellett pedig gyűjthettünk belőle zsebkönyveket is, matricákat, levélpapírt…
A Kreténben olyan kifinomult poénokat lehetett olvasni, mint egy angol szóvicc a fakanál szóra. Minden szülőnél máshol volt a határ, nálunk a Kretént még elnézték, bár helytelenítették, az ennél is alpáribb Morbidot és Mórickát azonban kíméletlenül elkobozták és kidobták. Mi pedig az éj leple alatt kikukáztuk.

Te mit tennél hozzá a listához?

Kapcsolódó cikkeink:

Borítókép: Ben Sutherland/flickr

 

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek „Bevittük a kórházba, és pár nap múlva már meg sem ismert” – miért válik zavarttá az idős beteg a kórházban, és mit tehet a család? Külön ambulanciát kellett nyitni a szifiliszes gyerekeknek – a legfiatalabb beteg mindössze kétéves volt Tündéreket nézhetnek vérvétel közben a gyerekek – így csökkentik a félelmet a debreceni klinikán A szerepek utáni időszámítás: A női lét láthatatlan forradalma 50 felett Néha ki kell lépni a digitális világból és visszatérni a sajátunkba Egy szétszórt anyuka 3 szabálya, melyek révén a kacatok 90 százalékától megszabadult Nem mindegy, milyen folyadékkal vesszük be a gyógyszert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük