,,Mentünk szülés után a nődokihoz, a fiúk elkísértek. Zötykölődtünk át Budára. Baromi nagy dugó volt, Botinak pedig pisilnie kellett. Egy nagyobb szájú flakon volt a kocsiban, mivel nem tudtunk megállni, hát abba pisilt. Okos férjem elkezdett poénkodni, hogy neki kicsi lenne az a nagyszájú flakon. Boti ezt másnap kedélyesen közölte az óvónővel.”
,,Talán a legemlékezetesebb, amin nagyon sokat nevettünk, amikor két hónapos volt és az első karácsonya volt. Átadtuk az apjának az ajándékot, és odanyújtottam felé egy puszira. Ahogy a kis szája az apja arcához ért, akkorát kakilt, hogy csak, na. A mai napig sokat nevetünk ezen.”
,,Élete második szavát úgy mondta ki, hogy volt egy tejes doboz az asztalon. Kimentem egy pillanatra a szobából kezet mosni, mire visszaértem, azt láttam, hogy a gyerek áll a széken, kezében a tejes doboz és önti belőle ki a tejet az asztalra. Amikor észrevette, hogy visszajöttem, rám nézett és azt mondta vigyorogva: teeeeej! Hát én úgy nevettem! Nem tudtam haragudni rá.”
,,Amikor meglátta a szülinapi tortáján a sok apró gyümölcsöt, azt mondta: borsóleves! Borsónak nézte a ribizliket.”
,,Kb.4 éves volt és szerepjátékot játszottunk, hogy ő is anyuka. Egyszer csak megjelent előttem úgy, hogy a ruháját a hasánál kitöltötte valamivel. Úgy beszélgettünk, mint két felnőtt, amikor találkozik és érdeklődik, hogy kivel mi van, mi újság. Majd egyszer csak kirántott a ruhája alól egy plüss pandamacit és felkiáltott, hogy megszületett az unokád!”
,,Amikor hazajöttünk egy éve a kórházból, még volt sok tejem. Olyanok voltak a didik, mint a kosárlasztik. Manó egyik éjjel felkelt enni, de amikor etettem, annyira megindult belőle a tej, hogy mindenem tiszta tej lett, szegény gyerek is. Apa meg csak ült és vigyorgott.”
Kép forrása: Pexen Design fotója a Pexels oldaláról
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak