Minden harmadik gyermeknek van képzeletbeli barátja

Most már végre hármasban vagyunk, gondoltuk, amikor a kisfiúnk megszületett és külön házba költöztünk – meséli az anyuka, s hozzáteszi: nagyon elégedettek voltak, ám valamivel később meglepetés érte őket. Henrik is hozzájuk költözött.

– Korábban nem ismertem Henriket – folytatja az anyuka -, igazából most nem ismerem, de tudom, hogy kemény fickó. Olyan erős, hogy egyszerre három gerendát húz az építkezésen, házakat emel fel és gond nélkül áthelyez. Emellett okos is. Mindent elmond a fiamnak, amit tudni akar. Amikor nem nálunk van, ott él, ahol a hegyek találkoznak az éggel. Néha gyerek, néha felnőtt. Henrik a négyéves fiam képzeletbeli barátja.

Nem szokatlan jelenség

Egyáltalán nem furcsa, ha egy gyermek beszél és játszik egy képzeletbeli baráttal. Marjorie Taylor amerikai pszichológia professzor tanulmányai szerint, aki több mint 20 éve kutatja ezt a témát, a hét évesnél fiatalabb gyermekek 37 százaléka egy ideig képzeletbeli barátjával él. Ha olyan babákat vagy játékokat kap a gyermek, amelyek könnyen felruházhatók emberi tulajdonságokkal, akkor ez az arány 65 százalék. A fantáziafigurák gyakran kísérik a három-öt éveseket.

A fejben játszódó játék

A képzeletbeli barátok a képzeletbeli játék extrém formájának tekinthetők – mondja Hellgard Rauh, a Potsdami Egyetem fejlesztéslélektani emeritus professzora. Amikor a gyerekek hároméves korukban társas játékokat kezdenek játszani, a plüssjátékok, a Lego figurák vagy akár az autók karakteres élőlényekké válnak. A kicsik kivetítik a belső világukat. Elképzelhető azonban, hogy a mai gyerekek gyakran annyi képet és jelenetet látnak a médián keresztül már óvodás korban, hogy ritkábban alakítják ki saját belső fantáziavilágukat. Pedig egy ilyen fantázia barát nagyon praktikus. A képzelt játékostárs mindent megpróbálhat. Lehet jó vagy rossz, veszélyes helyzetekbe kerülhet és boldogan kibújhat belőle. Nem kell betartania a szabályokat – magyarázza Hellgard Rauh. Egy ilyen valakivel pedig egyszerűen olyan kalandokat él át a gyermek, amelyeket nem lehetne anyával, apával vagy másik gyerekekkel.

Megjelenése pozitív a fejlődésben

Korábban a szülők gyakran féltek attól, hogy gyermekeik hallucinálnak vagy skizofrénia alakult ki, amikor fantáziabarátjaikról beszélnek. De régóta világos, hogy egy képzeletbeli társ a normális fejlődés része, sőt pozitív megjelenése is. A nagy képzelőerővel rendelkező gyerekeknek különösen gyakran vannak ilyen barátaik. Ezek a gyerekek gyakran intelligensek, kreatívak és kiváló nyelvtudással rendelkeznek. A tanulmányok azt mutatják, hogy rendkívül jól be tudják magukat képzelni mások helyzetébe – emelte ki Rauh.

A gyerekek fantáziabaráton keresztül kommunikálnak

Nagy kérdés azonban az, hogy a szülők játszanak együtt a gyerekkel vagy hagyják figyelmen kívül a barátot?

A vidám elfogadás a helyes út – mondják a szakemberek. Amikor a gyereked hozzánk fordul, játsszunk együtt vele! Azt tanácsolják, hogy figyeljünk oda! Mivel néhány a gyermek a képzeletbeli társait is használja a kommunikációhoz. A figyelmesen hallgató szülők ezért könnyen megértik, ha gyermekük fél az orvostól, ilyenkor láthatatlan barátja semmilyen körülmények között nem akar oda menni. Ha azonban ezek a lények már nem különleges képességű játszótársak, s a gyermek fél tőlük, fenyegetőnek éli őket, akkor a szülőknek szakmai tanácsot kell kérniük a gyermekorvostól vagy a gyermekpszichológustól.

Kép forrása: DariuszSankowski fotója a Pixabay oldaláról