Úgy érzi, hogy gyereke mostanában kibírhatatlan: csokifagyit kér, majd miután megette, finnyásan kijelenti, hogy a vanília jobb lett volna… Moziba mennek, és a végén azt mondja, hogy vacak volt. Semminek nem örül, nincs az az ajándék, az a törődés, ami kielégítené, vagy csak egy kicsit boldoggá tenné. Nehéz ezt elviselnie a szülőnek – de nehéz időket él át ilyenkor a gyerek is.
Ilyen a természete
Az egyik gyerek szinte krónikus jókedvvel születik, a másik már babaként elégedetlen a világgal, és sokszoros figyelmet követel a környezetétől.
Tanácsunk:
– Az ember – és így a gyerek – alaptermészetét gyökeresen megváltoztatni nem tudjuk, de javíthatunk rajta. A legjobb, ha már az elején teszünk ellene, és nem engedjük, hogy megszokásból nyafogós legyen. Első lépésként minden este lefekvéskor üljünk az ágya szélére, és kérjük meg, hogy mesélje el, mi volt aznap a legjobb dolog, ami történt vele.
Ez a néhány perces beszélgetés hamar megszokássá válik: jó szokássá. Szintén jót tesz, ha határokat szabunk, és nem ptóbálunk mindenáron a kedvében járni. Ha például nincs kedve játszótérre vagy ismerősökhöz menni, hagyjuk rá. "Nincs kedved elmenni? Nem baj. Maradj itthon." Legközelebb biztos lesz kedve.
Azt teszi, amit lát
Néhány felnőtt rossz példát mutat. Önbizalomhiányban szenvednek, ők azok, akik szerint a szomszédnak még a füve is zöldebb, ők pedig csúnyábbak, szerencsétlenebbek, szegényebbek. És ezért kritizálnak mindent és mindenkit. A gyerek azt teszi, amit lát: felveszi ezt a viselkedést.
Tanácsunk:
– A szülő ne mutatkozzon negatívnak, pesszimistának a kicsi előtt, mert ő ezt természetesnek veszi. Változtasson! Amikor épp kifakadna, vagy bírálni kezdene valamit, próbáljon meg inkább mosolyogni. Boldogabbak lesznek mindketten, sőt az egész család.
Úgy érzi, nem értik meg
A rosszkedvvel a gyerek azt az érzést fejezheti ki szüleinek, hogy nem fogadják el, nem értik meg, vagy egyszerűen csak nem figyelnek rá. Esetleg olyan tevékenységet erőltetnek rá, amit nem szeret. De elképzelhető az is, hogy számára túlságosan gyors ritmust kell követnie a mindennapokban. Talán nem találja a helyét a családban. A testvére(i) több figyelmet kap(nak), így ő ezen a módon próbálja kikövetelni a neki járó törődést.
Tanácsunk:
– Ha a gyerek rosszkedvű, nyafog, azt jelzi, hogy figyelemre van szüksége. Gondolkozzon el ezen. Eleget alszik? Van szabad ideje pihenésre, játékra, álmodozásra? Vacsoránál odafigyelnek arra, amit a gyerek mond? Tegye fel önmagának e kérdéseket! A válaszokból tudni fogja, mit kell tennie.
El van kényeztetve
Egyes családokban gyerekuralom van. A gyerekeket kiskirályként nevelik, a szülők szüntelen azt sulykolják beléjük, hogy szépek, okosak, erősek. Legbelül azonban sejtik a srácok, hogy nem is annyira különlegesek… Csalódnak önmagukban és környezetükben. Úgy érzik, becsapták őket.
Tanácsunk:
– Az elkényeztetett gyereket vissza kell vezetni egy egészséges énképhez. Megoldás lehet a csapatsport, ahol nem ő van a középpontban, ahol társas szabályok szerint kell játszani. Amikor megérti, hogy a közös játék és az egymásra figyelés milyen fontos, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz.
forrás: www.holgyvilag.hu
Kép: www.foter.com
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak