Be nem áll a szája? Meg sem szólal? Gyakori kérdések a beszédről

A beszédértés születéstől fogva fejlődik – így segíthetjük
 

• Születésétől kezdve beszéljünk a kicsihez. Ilyenkor persze nem érti még, amit mondunk, de rengeteget tanul abból is, ha a közelében éppen csak azt mondjuk mindig hangosan, amit csinálunk. 2 hetes korára pedig már az emberi hangot képes megkülönböztetni az egyéb hangoktól. 
• A gyerekek folyamatosan tanulják a beszédet, a mi reakciónkból is. Ezt a szülők rendszerint remekül tudják dekódolni, az univerzális hammamm, ba-ba jelzésre a különböző helyzeteknek megfelelően nyújtják a kedvenc ételét vagy játékát. Ez a visszajelzés nagyon fontos, ilyenkor jó, ha mi is elismételjük az adott tárgy teljes nevét. 
• Ösztönözzük arra, hogy kimondja a tárgyak, emberek nevét, ne reagáljunk csak a mutogatásra, például, ha kér valamit. 
• A gyermek a szájmozgásunkra is figyel, ezért fontos a szemkontaktus is. 2 éves korra nagyjából a helyükre kerülnek a szavak, a kiejtése még nem tökéletes, ez az óvodáskor alatt fog magától vagy logopédius segítségével rendeződni.
   

2 éves és nem beszél

Sok családban legendák születtek olyan felmenőkről, akik már az első születésnapjukon verseket szavaltak. Az ilyen történetek még inkább elmélyítik a szülők kétségbeesését nem, vagy alig beszélő gyermekükkel kapcsolatban. A gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, azonban problémát jelezhet, ha 2 éves korára nincs 50 szavas szókincse. Ha tehát 2-2 és fél éves kor között nem tapasztalunk változást, mindenképp javasolt a logopédiai fejlesztés, ahol a szakember vezetésével például éneklős, mondókázós és mozgásos foglalkozásokon, játékosan lehet fejlődést elérni.
 

Beszédfejlesztés óvodáskorban

Ebben az életkorban már igazán komoly beszélgetéseket folytathatunk a gyerekkel, fejlődik a szókincse, megfigyelheti a szájmozgást, a mimikát, ezekből is rengeteget tanulhat. Mindehhez pedig a csoda fejlesztő eszközünk: a meseolvasás. Nézegessünk képes könyveket, ha megnevez egy állatot, akkor egészítsük ki egy plusz szóval. Például: cica – igen, fekete cica. Olvassunk történeteket, nagy átéléssel, a hangunkat és arckifejezésünket is változtatva. Beszélgessünk a történetről, hagyjuk, hogy kérdezzen és kérdezzük mi is őt.

A másik véglet – fecsegő csemeték

A gyerekek különbözőek, míg az egyiküknél a beszédfejlesztésre kell koncentrálnunk, a másik mellett szinte megszólalni is nehéz, mert állandóan kérdez vagy a szavunkba vág. Igen, ezt is tanulni kell, meghallgatni másokat. Nem azelőtt bekiabálni a választ, hanem megvárni, amíg az óvónéni befejezi a kérdést, vagy elolvassa a mesét. Kivárni, amíg Anya telefonál, vagy a gyerekekkel közös játékban meghallgatni a többieket. 

Kisebbeknél még teljesen természetes, ha azonnal mondja a közlendőjét, de idővel meg kell tanulnia, hogy nem vághat mások szavába. Ezt a képességet iskoláskorra várhatjuk el a gyerektől. Az önkontrollt, az önfegyelmet kell fejleszteni ilyen esetben. Így fogja tudni a beszédét is kontrollálni. 

Minden olyan játék hasznos, ahol az teljesít jól, vagy az nyer, aki képes a megadott utasítások szerint reagálni az adott pillanatban. Játék lehet, ha fogunk egy plüssállatot vagy labdát és körben leülünk a családdal. Tegyünk fel kérdéseket, vagy mondjunk egy fél mondatot, de csak az fejezheti be, akinél a plüss vagy labda van. Aki válaszolt, az lesz a következő kérdező és adja tovább annak, akit felszólít. A szoborjáték is jó önkontroll fejlesztő – zenére táncolhat, mozoghat, de ha elnémul a zene, nem szabad megmozdulni -, a ritmus visszatapsolása és a szólánc játék pedig remek eszköz arra, hogy gyakorolja, hogyan kell a másikra figyelni. 

Forrás: Játékliget 
Indexkép: Depositphotos.com