Lányaim nevében
Kedves Apa!
Próbáltam jelezni, már akkor is, amikor megszülettem mennyire szükségem van Rád.
De te nem értettél. (Talán nem is akartál érteni SOHA!)
Anya gondjaira bíztál. Ő etetett, ő tett tisztába, ő fürdetett, ő volt velem a nap 24 órájában. (Éjjel és nappal.)
Te Hol voltál ezekben a pillanatokban?
Hol voltál, amikor az első lépésem megtettem?
Hol voltál, amikor az első kérdésem feltettem?
Hol voltál, amikor az első mondókám elmondtam?
Hol voltál, amikor az első dalomat daloltam?
Hol voltál, amikor az oltásom megkaptam?
Hol voltál, amikor az óvodában ballagtam?
Hol voltál, amikor nyaralni vitt Anya?
Hol voltál, amikor suliba íratott Anya?
Hol voltál, amikor a fogadó órákon dicsértek? (Büszke lehettél volna rám, de nem voltál… SEHOL!)
Hol voltál, amikor egy barátságból kiléptem?
Hol voltál, amikor elbotlottam?
Hol voltál, amikor nagylány voltam?
Hol voltál, amikor a tanszereteket kellett venni?
Hol voltál, amikor a kirándulás pénzét kellett egyenlíteni?
Hol voltál, amikor az első gólt lőttem?
Hol voltál, amikor felnőttem?
Hol voltál, az első meccsen?
Hol voltál az első kimaradós esten?
Hol voltál az érettségin?
Hol voltál, amikor letolt „Eszti” néni?
Hol voltál akkor, amikor az egyetemre mentem?
Hol voltál, amikor pisztrángot ettem?
Hol voltál, amikor támaszra volt szükségem?
Apa! Hol vagy most?
Apa! Dolgozol?
Hisz’ mindig ez volt a válasz.
Sosem voltam Én a fontos!
Csak a befizetett számla.
Apa! Talán majd egyszer rájössz, hogy nem a munka az első!
Apa! Mire rájössz, már szinte már biztosan késő!
Tizenegynéhány év telt el születésem óta,
De még mindig nap, mint nap ugyanaz a nóta.
Az élet ilyen szerinted…
Megint ugyanaz a strófa.
A munka pénzt hoz és életet (ezt vallod),
De én csak azt látom, hogy sosem vagy velem.
Nem szeretsz engem!!!
Nem is akarsz! Nem is ismersz engem!
Csak egy gén vagy bennem!
Apa! Ébredj! Nem a pénz a fontos!
Én magam vagyok az! Velem légy boldog!
Mesélj, játssz, kirándulj, beszélgess velem!
Ne vegyél Xboxot és tablet-et nekem!
Nekem RÁD lett volna szükségem és Anyára!
De legfőképpen egy szerető családra!
De már késő APA! Felnőttem!
S, az eddig átélt élményeket, mind Anyának köszönhetem.
Apa! Küldök Neked egy dalt! Hallgasd értő szívvel!
Minden hétfőn elküldöm, ha kell kétszer.
Ha szükséges, akkor elküldöm, akár egy héten hétszer.
Apa! Felnőttem nélküled.
Te meg tudsz-e öregedni nélkülem?
Apa! Levetettem a neved!
Nem kell! Ahogy én sem kellettem Neked! (SOHA!)
A munka és a javak fontosabbak voltak mindig, mint én….
Apa! Hallgasd!
Viszlát APA!
Székely Szilvia
Indexkép: Sofia Alejandra fotója a Pexels oldaláról
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek