Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? IV. A pánikbetegségről

„Majdnem bepánikoltam!” „Csak kórházba ne kerüljek a pánikommal!”

Időről-időre találkozunk hasonló mondatokkal. Mégis hogyan alakul ki a betegség? Kell-e pánikolni a pániktól?

Ismerőseink szívesen megosztják történeteiket a témában, fórumozók a megmondhatói, miféle leírások, túlfűtött összefoglalók, viták olvashatók erről az interneten.

Mennyire tekinthetők reálisnak a beszámolók?

Gondoljunk bele, hányféle hírt kapunk naponta, munkahelyen, családból, közösségi médiából; valahogyan értékeljük a bejövő információt és azonnal válaszolunk rájuk, illetve döntéseket hozunk.

Amennyiben a külvilág felől az agyunkba beérkező híreket jeleknek tekintjük, információ-feldolgozás után ebből jelentés lesz, azaz mindannyian saját magunk adunk értelmet, következtetést a látottaknak-hallottaknak-olvasottaknak.

Mi következik ebből?

Sorozatunk korábbi fejezetében (II.) megismertük logikai hibáinkat.

Megállapítottuk, mindannyian többé-kevésbé torzítjuk a valóságot. Negatív automatikus gondolataink villámgyorsan és akaratlanul bukkannak fel, nagyban jellemeznek minket, egyéni torzításaink kerülnek felszínre általuk.

Negatív automatikus gondolataink (NAG) hátterében egyéni szabály- és hiedelemrendszerünk áll, végső soron sémáink, melyek alapigazságát gyermekkorban fejlesztettük ki, mert részben vagy egyáltalán nem teljesültek be akkori szükségleteink a családban, esetleg a környezet bántónak volt jellemezhető.

A pánik-esetekről szóló beszámolókat ugyanúgy jellemzik a kognitív torzítások, mint ahogy a pánikbetegség kialakulásánál szintén lényeges tényezők.

A pánikroham egy hirtelen fellépő állapot, hamarosan eléri a tetőfokát, amelynek során többféle testi tünet egyszerre jelentkezik, a leggyakoribbak: heves szívdobogás, remegés, izzadás, szédülés, zsibbadások, hideg- és meleg érzés, gyomor,- és/vagy mellkas fájdalom, gombócérzés a torokban. Mindehhez élénk, ijesztő képek, katasztrofizáló gondolatok társulnak (pl.: „Megőrültem, túl se élem!”, stb). Változó ideig fennmaradhatnak a tünetek és jellemző a következő rohamtól való félelem.

Az egész folyamat egy stressz-szel, félelemmel kapcsolatos ősi vészreakcióhoz hasonlít, mint amikor a ragadozó megtámadja áldozatát. Ilyenkor a szívműködés fokozódik, a vér az izmok felé áramlik, légzésszám megnő, friss oxigén megy a vérbe, nő a vérnyomás és még egyéb élettani reakciókat tapasztalunk, összességében az egyed megküzdését szolgálják.

Fontos látnunk azonban, pánikrohamnál nincsen külső ellenség, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy bármely kellemetlen testi érzésünkből (pl.: vérnyomásesés) kiindulhat, mint ahogy magából a szorongásból, félelemből, tehetetlenség érzéséből, vagy éppen egy nyomasztó gondolatunkból szintén.

Mivel a viselkedésünk, gondolataink, érzéseink és testi érzéseink egymásra,- oda,- és vissza egyaránt hatnak, igen hamar kialakul közöttük a spirálszerű körforgás, amely ha beindul és folyamatosan erősödik, az egyén hamar úgy érzi, már nincsen befolyással a további eseményekre. A környezet hozzá nem értő, ijesztő és kétségbeesett visszajelzései nagyban ronthatnak a pánikban érintett személy állapotán.

Megoldásként érdemes pszichoterapeutát felkeresni, hiszen komplex problémáról van szó, professzionális segítség hozhat eredményt. Teljes orvosi vizsgálat elvégzése szükséges pánikbetegség esetén. Gyógyszer felírására is sor kerülhet.

Terápiás üléseken feltárjuk a félelmek, szorongás hátterét, a leggyakoribb NAG-okat, logikai hibákat és az egyén hiedelem-rendszerét. Leggyakoribb testi tüneteikről viselkedési próbák során győződhetnek meg a páciensek, hogy mindezek inkább a hétköznapok kellemetlen velejárói, az életükre közvetlenül mégsem jelentenek veszélyt. Amikor ebben már gyakorlatot szereznek, egyre könnyebb nyomasztó gondolataiknak új értelmet, azaz új jelentést adni és ez gyógyulásuk alapjául szolgál majd.

Relaxációs, meditációs és légzéstechnikák elsajátítása kiegészítik a pánik legyőzését, fokozatosan történik, lépésről-lépésre. Az üléseken tanultakat a páciensek rögtön kipróbálják a mindennapokban, így tapasztalati anyaguk saját gyógyulásukkal kapcsolatban egyre növekszik.

A terápiás folyamat gyakran megnyugtató eredménnyel lezárható, azonban nagy figyelmet érdemes fordítani az elért sikerek megtartására, illetve felkészülni a visszaesések megelőzésére.

A cikksorozat további részei:

Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? I.

Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? II.

Miben segíthet neked és gyermekednek a kognitív- és viselkedésterápia? III.

Nyitókép: PIX