Adni öröm

Az sem jó, amikor egy szülő úgy akarja megtanítani a gyermekét az ajándékozásra, hogy úgymond elveszi tőle a Mikulás és a Karácsony varázsát. Sajnos vannak szülők, akik már az óvodás gyereküknek elmondják, hogy hogyan működik ez a Mikulás és Jézuska esetén. Ideje korán felvilágosítják arról a gyereket, hogy bizony nincsen Mikulás sem Télapó és Karácsonykor sem az Angyalka, vagy Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. Az a legjobb, ha inkább fokozatosan magától jön erre rá a gyerek. A gyereket hagyni kell, hogy gyerek lehessen.

Az ajándékozásra fokozatosan lehet rávezetni a gyereket. Ha valakinek névnapja, születésnapja van a családban, akkor erre együtt készüljünk vele. Együtt is meg lehet venni az ajándékot, és a csomagolásnál is segíthet. Persze ilyenkor meg kell neki magyarázni, hogy most meglepik a szóban forgó családtagot vagy ismerőst és ezért nem szabad előre elmondani neki, hogy mit fog kapni ajándékba. Aztán már maga a gyerek is készíthet valamilyen ajándékot az aktuális ünnepeltnek. Hajtogathat, vagy rajzolhat valamit.

Sokan ilyenkor úgy gondolják, hogy a gyerek által készített apróságot úgysem fogja senki sem nagyon értékelni. Itt maga a szándék a fontos, az hogy a gyerek a maga módján szeretne örömet, meglepetést szerezni. Ezzel átéli ennek az örömét és izgalmát. Előfordulhat, hogy az ünnepelt, akit a gyerek is meglep a kis ajándékával kissé tapintatlanabb alkat, vagy éppen kevés érzéke van a gyerekekhez. Az ilyen alkatú ember hajlamosabb nyíltan kifejezni, hogy nem sokra értékeli a gyerek ajándékát. Ilyenkor kérjük meg rá, hogy próbálja meg díjazni a gyerek kedvéért az ő ajándékát is. Biztosan meg fogja érteni.

Ha már nagyobb a gyerek, fokozatosan arra is rá lehet vezetni, hogy olyan dolgokat ad az ember ajándékba, aminek vélhetően a másik örül, és hasznát veszi. Például a Nagymama igaz, hogy örül az általa hajtogatott papírhajónak, mert tőle kapja, de nem nagyon tudja hasznát venni.

Amikor már tudja a gyermek, hogy Karácsonykor egymást ajándékozzuk meg, akkor rá kell vezetni, hogy ő is készüljön ajándékkal. Bármennyire meglepő, találkoztam olyan húsz év körüli fiatallal, aki csak kapni szokott Karácsonykor ajándékot, de sosem ad és ennek nem anyagi okai vannak. Ezt megfelelő neveléssel el lehet kerülni. Ha már kap a gyerek zsebpénzt, el kell neki magyarázni, hogy ezt nem kell csokira és fagyira elkölteni. Félreteheti más dolgokra is, például a családi ünnepekre tud venni apróbb ajándékokat. Akár tehetünk neki javaslatot is, hogy például egy közelgő születésnap alkalmából mit vehetne az ünnepeltnek. Ez azért is, jó, mert kialakul benne a pénznek az értéke. Tudni fogja, hogy hogyan lehet beosztani a pénzt és azt is, hogy mekkora összegből mit lehet vásárolni.