Sydney van den Bosch a masztektómiájáról: „Nem a melleim határozzák meg a nőiességemet”

Sydney a júniusi GLAMOUR magazinban Csáti Melinda újságírónak mesél őszintén egészségügyi kálváriájáról: „Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mivel teszek jót: megnyílok és ezzel segítek másoknak, vagy homokba dugom a fejem és úgy csinálok, mintha semmi nem történt volna. A BRCA génmutáció nagyon ritka esetekben fordul elő, anyukámnak korábban mellrákja volt, végig néztem, min ment keresztül, hogyan győzi le a betegséget. Két éve volt egy nőgyógyászati műtétem, az orvos, aki nemcsak nőgyógyász, hanem onkológus is, pontosan ismerte anyukám történetét. Ő hívta fel a figyelmünket először, hogy a mellrák bizony örökölhető” – idézte fel élményeit Sydney.

Nem volt kérdés, hogy azonnal elvégezteti ezt a speciális vizsgálatot. Sajnos kiderült, örökölte a hajlamot, majd az utána következő mammográfiás vizsgálat pedig kimutatta, hogy egy kezdődő rosszindulatú daganat van az egyik mellében. Orvosa azonnali műtétet javasolt neki, ő azonban a további esetleges beavatkozások, kezelések helyett egy másik utat választott: úgy döntött, mindkét mellét eltávolíttatja. A fiatal nő nem akart bizonytalanságban élni, fontosabb volt neki, hogy minél több időt lehessen a családjával, a barátaival, minthogy megmaradjanak a mellei.

A rendkívül hosszú és bonyolult beavatkozást egy olyan szakember végezte, aki egyben onkológus és rekonstrukciós plasztikai sebész is, így a kétoldali masztektómia után azonnal elvégezték nála a helyreállító műtétet is. Azóta eltelt majdnem fél év, és a modell minden napot ajándéknak tekint, nem érzi úgy, hogy elvesztette volna a nőiességét, mostanra még magabiztosabban, boldogabban éli a mindennapjait. Egyre erősebb, energikusabb, jelenleg jobban fél az emberek reakciójától, vajon mennyire lesznek megértők, elfogadók a történetével kapcsolatban. Viszont annál fontosabbnak tartotta, hogy a témát érintő tabukat ledöntse, és a nyilvánosság erejével akár mások életén is segítsen.

A teljes interjú a Glamour júniusi számában olvasható.

Fotó: Bognár Bogi