„Sosem főznek és nem engedik az unokámnak, hogy csokit egyen”: Bele lehet-e szólni a fiatalok életébe? – Juci néni gondolatai

Juci néni osztotta meg velünk gondolatait.

Tudom, hogy amikor hozzájuk megyek, akkor ők a főnökök

Anyós vagyok és három gyerek anyukája. Elég csak ennyit mondanom, máris mindenki gondolhatja, hogy ez önmagában mennyi konfliktussal jár együtt. Nem mondom, hogy mindent tökéletesen csinálok, de az biztos, hogy sokat tanultam ezen az úton és ma már sokkal ügyesebb és tudatosabb vagyok bizonyos dolgokban. 

Nem akartam én sosem rosszat. Amikor azonban szóvá tettem, hogy miért nem főz a kis menyem soha, akkor nagyon leteremtettek. Aztán akkor is, amikor megkérdeztem, hogy miért nem ehet néha egy kis csokit az a gyerek. 

Később rájöttem. Most nem rólam van szó, hanem róluk: hagynom kell őket, hadd csináljanak mindent úgy, ahogy ők szeretnék. Tudom, hogy amikor hozzájuk megyek, akkor ott ők a főnökök, és amikor az unokáimra vigyázok, próbálok mindent úgy csinálni, ahogy kérik. Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Attól én még meghívhatom őket a születésnapomon, és ugyanolyan jóízűen fogják megenni a húslevest és a rántott húst, amit csinálok nekik. 

Nem mondom azt, hogy most könnyebb, vagy nehezebb anyának lenni, egyszerűen csak más. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban viszont engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok. 

A lényeges kérdésekben úgyis egyetértünk. Ugyanúgy a szépre, a jóra nevelik a gyerekeket és próbálják a legfontosabb értékeket átadni nekik. 
 

Lehet, hogy más a napirendjük és más szabályok vannak otthon, de a legjobbat szeretnék az unokáimnak és ez a lényeg

Azt azért hozzá kell tennem, hogy az én időmben nem volt ennyi lehetőség, mint ma, nem volt ennyi program a gyerekeknek, ennyi játék sem, és gépek sem álltak rendelkezésünkre. Ma sokkal több idejük van az anyáknak a gyerekekre. Ezt nagyon tisztelem a menyemben is, hogy annyit foglalkozik az unokáimmal. 

Lehet, hogy számomra szokatlan a napirendjük, lehet, hogy későn fekszenek le a gyerekek vagy nem alszanak délután, lehet, hogy a szülők nem főznek, lehet, hogy más szabályok vannak otthon, mint amilyenek nálam voltak évtizedekkel ezelőtt – de a lényeg az, hogy szeretetben nevelik a gyerekeket és tudom, hogy a legjobbat szeretnék nekik adni. 

Akkor meg mi értelme lenne veszekedni? Megbízom bennük, tiszteletben tartom az elveiket, és ha kellek, akkor ott vagyok és segítek, és nagyon szívesen unokázom bármikor. Nem a különbözőségeinkre, hanem a hasonlóságainkra próbálok koncentrálni, és ez segít a béke fenntartásában. 

Indexkép: Depositphotos.com