Szeptember 13. és október 13. között tekinthető meg az idei, 24. ARC Közérzeti Kiállítás, melyre bárki beadhatta pályázatát.
A kiállítás "2000 óta a kreativitás szabadságáról szól" – írják a szervezők a honlapon.
Az idei pályázati téma a család volt. A felhívás szövegéből kiderül, hogy – ahogy eddig is – őszinte, frappáns, elgondolkodtató, akár határokat feszegető grafikákat vártak a szervezők. Ezen a kiállításon nemcsak a látszatot akarják megjelentetni, hanem a valóságot, az emberek véleményét, az igazi problémáikat.
"A család az vajon mi? Te tudod? Nemzetünk nagyjai tudni vélik, de ezt ők sem gondolhatják komolyan. A család az kaotikus, alakváltozó, meghatározhatatlan és megfoghatatlan közeg, ami egyszerre a legnagyobb boldogság és a legnagyobb teher.
Mert miből másból vennénk a motivációt az életünkhöz, ha nem abból a szeretetből, együttlétből, abból a tonnányi konfliktusból, a családtól kapott jó és rossz mintákból, az örömből és fájdalomból, amit kapunk a családunktól?
A család egyszerre csodálatos és elátkozott csoportosulás, ahol a szerepek vidám és önkényes összevisszaságban, követhetetlenül cserélnek gazdát és a rend csak pillanatnyi állapot, mert hosszútávon ez is csak egy megvalósíthatatlan elmeszülemény, hiszen minden változik benne egyik pillanatról a másikra, és sosem tudod igazán, hol is helyezkedsz el benne – valami miatt mégis úgy érzed, biztonságban vagy az egész káosz kellős közepén" – olvasható az ARC honlapján.
A kiállításon Dúró Dóra is megjelent, és az egyik kiállított plakáton (Keczeli-Strausz Éva: Anya vagy, ne panaszkodj! c. munkája) új szavakat ragasztott a meglévő szövegre.
Az eredeti grafikára olyan kifejezések kerültek, mint kialvatlanság, lógó cicik, sosincs idő enni, mindig piszkos ruha, kiharapott mellbimbó, begyulladt csukló, kimerültség, lebutuálás, fülbevaló felejtős.
Ezeket a következőkre cserélték az eredeti szöveg leragasztása során: kacagás, babaillat, áldás, ölelés, szeretet, ajándék, gondoskodás, jövő, élet, puhaság, boldogság, hála, remény, csoda.
"Szintet lépett a családellenes propaganda, a Mi Hazánk átragasztotta" – írja a Facebookon.
TEXTSTART:35315duro:TEXTSTOP
"Az anyaságot többek közt a lebutulással és a piszkos ruhával azonosító, gyermekvállalás ellen kampányoló plakát jelent meg az egyébként deviáns propagandát is felvonultató Arc-kiállításon. Miközben soha olyan kevés gyermek nem született hazánkban egy év alatt, mint tavaly, minden édesanyát sértegetnek azzal, hogy a plakáton látható kisgyermek mellé olyanokat írnak, hogy miatta sosincs idő enni vagy lebutulás" – indokolta posztjában a feliratok leragasztását.
Karácsony Gergely főpolgármestert és László Imre polgármestert pedig arra szólította fel, hogy határolódjanak el a plakát tartalmától, és kérjenek bocsánatot az édesanyáktól.
"ezt úgy hívják: rongálás… más szellemi tulajdonának megmásítása akarata ellenére" – írta az egyik kommentelő a poszt alatt.
"Dúró Dóra pont azt csinálta, ami ellen készült ez a kép, tehát az akciója tökéletes illusztrációja a mű mondanivalójának, de láthatólag nem olvasta el a címét, vagy nem tudta értelmezni azt"
– mondta el a kreativ.hu-nak Bakos Gábor, az ARC kiállítás egyik alapítója. A szervezők a Facebookon is reagáltak a történtekre. Mint mondják, a csoport előzetesen bejelentette számukra, hogy meglátogatják a kiállítást, de azt ígérték, hogy nem fognak rongálni – mégis így tettek.
Később a Gyermekmentes Övezet FB oldalának egy olvasója is elkészítette a saját verzióját a plakátról (és valószínű, hogy egyre több feldolgozás születik majd):
TEXTSTART:35315plakat:TEXTSTOP
Az átragasztás bár nem volt meglepő (Dúró Dóra pár éve nyilvánosan ledarálta a Meseország mindenkié című, első magyar LMBTQ mesekönyvet, mert homoszexuális propagandakiadványnak tartotta), mégis nagy felháborodást keltett, és nem csak a rongálás ténye miatt.
Egyre több szó esik ugyanis arról, hogy
a gyerekvállalásnak nemcsak megható pillanatai vannak – a friss szülők, és főleg az anyák sokféle nehézséggel szembesülhetnek a családalapítás után. Ezeket egyedül vagy segítséggel le lehet küzdeni, azonban ha csak a csillámporos, tökéletes családi fotókkal találjuk szembe magunkat a közösségi médiában, azt hihetjük, hogy velünk van a baj, amiért nehezen birkózunk meg a változásokkal, amiért nem úgy nézünk ki szülés után, mint egy modell, vagy amiért néha borús és kétségbeesett gondolataink támadnak. Mindez óhatatlanul bűntudatot szül, rossz anyának hihetjük magunkat, depresszióba eshetünk – ebből kimászni viszont már sokkal nehezebb.
"Az anyasággal kapcsolatos megéléseimet eleinte magam is kétségekkel kezeltem, mint a nők általában a saját érzéseiket. Bennem is erős volt a hiedelem, hogy csak „az nem boldog, aki rosszul csinálja”. Ezért én is azt kérdeztem magamtól, hogy mit csinálok rosszul?
Rossz anyának éreztem magam, olyannak, aki nem tudott megfelelni a mítosznak, és egy idő után mintha már nem is lett volna kedvem az egészhez. Sajnáltam a gyerekeimet, de sajnáltam azt is, amit én veszítettem el. Eleinte megpróbáltam még többet beletolni ebbe a helyzetbe, még többet adni magamból, meg még olyanabb sütiket sütni, még szebb lakást előállítani…" – mondta el nekünk egy korábbi interjúnk során Murinai Angéla, az Anya szív c. könyv szerzője.
Egy magyar édesanya a TikTokra feltöltött videójával szerette volna megmutatni, hogy az anyaságnak bizony vannak nehéz pillanatai is – a felvételen éppen sír, kisbabájával a karjában.
"Nem csak rózsaszín csillámporos hepiség… Vannak irtó nehéz napok, pillanatok, amikor csak egy sírás segít… Senki sem születik anyának… mindent út közben tanulunk! Ez nem a boldogtalanságról szól. Arról szól, hogy lehessen megélni, lehessen kimondani, hogy néha nagyon nehéz! A kimerültség, a 0-24-es gondoskodás, az, hogy elveszíted "egy kicsit" önmagadat. De ez nem azt jelenti, hogy nem éri meg, vagy már másképp csinálnád. Semmi sem fekete vagy fehér! Nem vagyunk robotok! ANYÁK VAGYUNK! Szuperhősök! A nehéz napokon igenis ér sírni! Ölelés <3" – írta videója alatt.
Fontos, hogy ezeknek a gondolatoknak is teret adjunk, hogy ne nyomjuk el magunkban az érzéseinket, az ugyanis lelki és testi betegségekhez is vezethet hosszú távon. Ha ezt is meg merjük osztani másokkal, a visszajelzésekből láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ha ilyen videókkal, írásokkal is találkozunk, nem fogjuk magunkban keresni a hibát a nehezebb napokon, így könnyebben át tudunk lendülni a nehézségeken, amik elé az anyaság állít minket.
Mert attól, hogy hallgatunk róluk, eltitkoljuk őket, ha még a nyomait is eltüntetjük, attól még léteznek – és kimondatlanul, magunkba fojtva sokkal több problémát okozhatnak, mint ha nyíltan beszélnénk róluk.
"Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely." (Szabó Magda)
Indexkép: ARC / Facebook
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri