Elmélyedés önmagunkban meditációval

   A meditáció latin szó, jelentése gondolkodás, elmélyedés. Meditáció közben régi érzéseket rakhatunk a helyükre, a múltból származó eseményeket, benyomásokat oldhatjuk fel. A tudattalan impressziókat tehetjük tudatossá. Olyan formán, hogy egyszerre vagyunk ellazultak és éberek. Nagyon jó hasonlat a meditáció szubsztanciájának megfogalmazására az inga működése: az inga mozgás közben rövid ideig megáll a legmagasabb és legmélyebb pontnál, ezekben a szünetekben tehát nincs mozgás, sem idő. A hinduk szerint az embernél ez az állapot nélküli állapot, a pszichológusok szerint ez az a pont, amikor az Én eltűnik, és feloldódnak az akadályok. A meditáció pontosan ez, amikor egy rövid ideig nincs Én.

   Alapvetően kétféle meditáció van: az egyik a tartalomra való meditálás, például egy bizonyos problémára, a másik a tartalom nélküli, amikor az ürességre koncentrálunk, vagyis két gondolat közötti részre, mint az inga lendülései közti szünet.

  A meditálás nemcsak pszichikumunkra van hatással, hanem testünkre is, mert amikor meditálunk csökken a szervezetünk oxigén-felhasználása, lelassul az anyagcserénk, lassul a légzésünk és kisebb a szív megterhelése, vagyis egész életritmusunk megnyugszik. Kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, utána erősebbnek, tettre készebbnek és optimistábbnak érezhetjük magunkat. A rendszeresen meditálóknál megfigyelték, hogy kiegyensúlyozottabbak, nem depressziósak, kevesebbszer betegek.

 A meditáció nem kerül semmibe, és mégis rendkívüli szellemi kikapcsolódást érhetünk el vele, ráadásul bárhol, bármikor „elővehetjük”, ha szükségét érezzük.
Egyszerűen csak kellemes körülményt kell teremtenünk, esetleg halk zene, egy füstölő, vagy gyertya fokozhatja ellazulásunkat. Csupán az időt kell rászánnunk.

Egy egyszerű példa a meditációra:
Miután megtaláltuk a legjobb helyet, el kell döntenünk, hogy mire szeretnénk meditálni, ehhez választhatunk egy mantrát (a mantra egy olyan dolog, amire összpontosítunk, ez lehet akár a saját légzésünk is). Ezután helyezkedjünk el kényelmesen, a kezünket tartsuk lazán. Hunyjuk be a szemünket, és lélegezzünk mélyen. Koncentráljunk a légzésünkre, de csak arra, semmi másra. Hagyjuk, hogy átjárjon minket az ellazultság, a könnyedség érzése. Figyeljük, mi történik a bensőnkben, de ne kalandozzunk el. A gondolatok önmaguktól előjönnek majd, hagyjuk őket megjelenni, majd eltűnni. Amikor úgy érezzük, végeztünk, lassan térjünk vissza, vegyünk mély levegőt, nyújtózzunk ki, és lassan álljunk fel.