Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány – olyan szép, mint a mesében.
Novák Julianna dúla, szülésfelkészítő ajánlása:
Hollandiában találtam rá erre a kedves könyvre 2001 tavaszán, azóta türelmesen vártam, hogy magyarul is megjelenjen. Közben sok helyen megfordultam, több száz óvodásnak, iskolásnak, szülőnek és tanárnak is felolvastam, bemutattam ezt a történetet, ami egy nyolcadikos kislány szerint gyönyörű családi ünnepről szól. Egy középiskolai osztályban az osztályfőnök könnyes szemekkel mesélte a szüléstörténetét a tanítványainak: ha ő annak idején így szülhetett volna, akkor most nem csak egy gyereke van.
Biológiatanárok szerint hiánypótló ez a mű.
Szeretettel ajánlom ezt a szép kötetet elsősorban gyerekeknek – már óvodás kortól –, szülőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen megismerkedik és másokat is megismertet a szülés-születés természetes csodájával. A lényeg nem a helyszín, hanem az elfogadó, barátságos és tiszteletteljes légkör, melyet a szülés körüli segítők teremthetnek meg.
G. Kloosterman professzor a szülészet fáradhatatlan hőse megakadályozta, hogy Hollandia az agresszív, aktív szülésirányítás útjára lépjen, amely világszerte oly csábítónak bizonyult a szülészek szemében.
Megközelítését összegezve ezt írta:
„Az átlagos nő spontán vajúdása olyan esemény, amelyet olyan bonyolult és egymáshoz tökéletesen hangolt folyamatok fémjeleznek, hogy azt bármilyen beavatkozás csak eltéríti az optimálistól. A kísérők egyetlen feladata, hogy tisztelettel forduljanak e lenyűgöző folyamat felé, ezzel eleget téve az orvoslás legfőbb szabályának: Nil nocere. Ne árts!” (Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Kiadó: Alternatal Alapítvány 2008 – 208.old.)
„Ha azt reméljük, hogy létrehozhatunk egy erőszakmentes világot, ahol tisztelet és kedvesség van félelem és gyűlölködés helyett, akkor azzal jó kezdenünk, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással az élet kezdetén, ahonnan a viselkedés első mintái erednek. Ezekből gyökerezik majd a félelem és elidegenedés vagy a szeretet és a bizalom.” Susanne Arms
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri