Népszokások, hagyományok, megfigyelések… március 1

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.
1935 vége

Március – nevét a harcias természetű MARS istenről kapta, a Nap belép a Kos jegyébe.

Március 12. Gergely napja

E nemes nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509-604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.
E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak. Magyarországon a Gergely-járás volt és szórványosan meg is maradt élő hagyományként.
A Gergely-járás célja a 17. századtól: a szegény tanulók számára adomány gyűjtése és az iskolába való verbuválás. Verbuválás, amely a katonai toborozás mintájára szerveződött; a szereplők katonai rangot viseltek; Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat; néhol még a püspököt is megszemélyesítették. A Gergely-járás hagyománya nagyon gazdag volt, de az idők múltával egyszerűsödött. A Gergely-járás éneke: "Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja" kezdetű hosszú ének, amelyhez kapcsolódott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánság mondóka és adománykérés.
Ezen a napon a gyermekek dobbal, zászlóval, pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, körbejárták a falut kedvcsinálónak, hogy a még iskolába nem járó gyermekek kedvet kapjanak a tanulásra. 
– Pallas táborába beáll? – kérdezte a kengyelfutó gyermek, s mert ezen a napon nagy "joggal" bírt, még az ágyra is felheveredhetett abban a házban, ahová bekérezkedtek, s ennek "áraként" bizony a kiváltság rútul végződött, mert sok helyen számítottak erre a cselekedetre és tűt helyeztek az ágyra, ami bizony megbökdöste kengyelfutó "urunkat".
A csapat többi tagja eközben énekszóval kérte az adományt, amelyet meg is kaptak kínálmációval együtt.
Egyszerűbb szokásként ma így él:
Iskolás gyermekek hárman vagy négyen egy csapatban, szalagokkal és virágokkal feldíszített kalapjukkal, házról-házra mennek Gergely-napot köszönteni. Köztük van egy bejelentő, aki előre megy és
– Szerencsés jó napot – kíván, majd megkérdezi – Megengedik-e Szent Gergely napját köszönteni?
A háziak beleegyezése után bemennek mindnyájan énekelnek. Pénzzel, tojással meg sonkával fizetnek. A pénz a fiúkat, a tojás meg egyéb a tanítót illeti/illette.
Búcsúzásként ekképp énekelnek: "Dicséret, dicsőség, tisztesség adassék az Istennek, csendesség, békesség legyen e háznépnek, ámen, ámen!"
Néhol azonban mára úgy leegyszerűsödött a szöveg, hogy csak az adománykérés maradt meg.

Adománykérő rigmusok:

Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást.
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.
A fekete, sárga, fehér és a suta,
Tojjanak sokakat minden Gergely napra.

Gergely-járás kiszámoló:

Gyertek gyerekek iskolába,
Ötözzetek papruhába,
Inc-pinc Lőrinc,
Te vagy odakinn.

Időjárás- és termésjóslás:

"Megrázza még szakállát Gergely", vagyis előfordul, hogy e napon havazik: "Megrázta szakállát Gergely".
– Gergely hetében vetették a krumplit.
– Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére.
– Gergely és József napja között vetették a lent.
– Volt, ahol ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.