Népszokások, hagyományok, megfigyelések… Április II.

Nem volt nagyobb sírás a földnek határán,
Mikor Jézus Krisztus szenvedett keresztfán.
Szent oldalából vércseppek csordulván,
Végül Szent Atyjának Lelkét kibocsájtván.
Sírt akkor az ég is, siratták csillagok,
Sírtak mindenféle teremtett állatok,…

Nagyhét

A nagyhét a tavasz újjászületése, a természet megújulása, egyben a test és a lélek megújulását is hozza.

Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent három nap: Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat, Húsvétvasárnap

Virágvasárnap

Neve sanyarúhét – vizes hét – vagy ismerik „csendes hétnek” is. Több nyelven pálmavasárnapnak nezezik.

Húsvét előtti vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak.
Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek magadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be. A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Mivel Európában nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

Hagyományok, népszokások:

-Az iskolás gyerekek ilyenkor barkát gyűjtenek, amit a templomban megszentelnek. A szentelt barkát gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartják, amely elűzi a jégesőt, megóv a villámcsapástól.
– Fiatal lányok telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut visznek végig a falun, majd vízbe dobják, vagy elégetik.
– A téltemetés az ébredő természet ősi ünnepét, a húsvétot vezeti be.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

Hagyományok, népszokások:

-Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt.
-Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés: A templomban a gyerekek éktelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek.
-Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak.
-Bizonyos vidékeken zöldcsütörtöknek is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekből készült ételeket főztek (sóska, spenót…), a bő termés reményében.

Nagypéntek:

Nagypéntek Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A református gyülekezetek nagy többségében azonban nem felejtődött el a passió. Ma már nem éneklik ugyan, hanem csak a szószékről felolvassák a szenvedéstörténetet az evangéliumokból. Ezért nagypénteken – sok helyen még ma is – három istentiszteletet tartanak. Délelőtt, délben – ennek keretében olvassák fel a passiót – délután és este.

Hagyományok, népszokások:

-Nagypénteken tartják a legszigorúbb böjtöt.
-Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak és az állatokat is megfürösztik.
-Sok helyen, nagypénteken nem gyújtanak tüzet.
-A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák.

Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől:

-Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat,
-Nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik),
-A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak.
-A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében – az ún. aranyvízben – mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is.
-Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek.
-Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.

Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez:

-A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.
-Helyenként csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.
-Nagypéntek ünneplésének másik jellegzetessége a gyász:  Különösen a vidéki vagy falusi gyülekezetekben még ma is az a szokás, hogy a szószéket és az úrasztalát gyászterítővel takarják le.
-Az istentiszteletre amúgy is feketében járó asszonyok mellett a menyecskék és a leányok is fekete fejkendővel mennek a templomba.
-Gyászt és szomorúságot fejez ki a beregi Tiszaháton ismert mondás: "Nagypénteken sokan sírnak, Sok hímes tojást megírnak."
-Általánosan ismert mondás reformátusságunk körében az is, hogy "Nagypénteken mossa a holló a fiát", amely az ünnepre várt esőzéssel van összefüggésben. A nagypénteki esővel – a néphit szerint – a természet is Jézust siratja.

Nagyszombat:

Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a VIII. századból eredő pogány szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés majd a vigília (éjjeli) mise, ami már a feltámadást ünnepli.

Nagyszombat estéjén tehát elkezdődik Jézus föltámadásának ünnepe. A tüzet ősi módon dörzsöléssel, csiholással újra meggyújtják és megszentelik. Az esti harangszó a böjt befejezését jelenti. Néhány helyen szokás az ételszentelés is.
Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a nagyszombati liturgia kifejezés téves. A katolikus szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

Hagyományok, népszokások:

-Nagyszombaton új vizet töltöttek a keresztelő edényekbe és megszentelték.
-Néhol kimentek a forrásokhoz és azokat is megszentelték.
-A Nyárád menti reformátusok és unitáriusok között azonban még ma is gyakorolják a nagyszombat éjszakai határkerülést, melynek lényege az, hogy nagyszombat estéjén a bűnbánati istentisztelet után papot, királyt, csapómestert választanak.
-Nagyheti énekeket énekelve körüljárják a határt és megtisztítják a határban lévő kutakat és forrásokat, megigazítják a határdombokat és imádkoznak a tavaszi esőkért és a jó termésért.
-Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak.
-Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem.
-Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
-A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki.
-A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.
-A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.
-Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával.
-Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust.
-A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág…).
-Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Húsvétvasárnap

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Húsvétvasárnap, Resurrexit a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe. – Ünnepi miséje a föltámadt Krisztust ünnepli, akié a hatalom és dicsőség mindörökké (kezdő ének).

Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik – egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.

A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak.
E nap ünnepi étele a bárány.

A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jónéhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el.

A tojásfestésen kívül szokás még a termékenységvarázsláshoz kötődő a tojásütés, a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás szokása. Nem csupán festett, hanem karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal "írott" is lehet a tojás.
Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiöntött vérét), és a tüzet, a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a feltámadást egyaránt jelképezi.

"Gyermekkoromban a húsvéti ünnepet megelőző napok tragikusan hatottak rám. Egyszerre megváltozott a levegő színe és íze: nemes és gyászos virágszaggal, gyertyafénnyel telt meg a levegő.
A dominikánusok terén körmenetek vonultak el, zászlókkel, melyekre a Gyermeket és a Bárányt hímezték, s a tót asszonyok fájdalmas hangon énekeltek, mintha valamilyen jóvátehetetlen gyász szakadt volna a világra.
E napokban féltem és nem mertem az utcára menni.
A misztériumok nemcsak a szertartásokban élnek. "Keresztények, sírjatok" – énekelték a templomban; s ilyenkor mindig sírnom kellett. Mintha személyes közöm lenne a húsvéthoz, mintha a harangzúgásból, az énekből hozzám is szólana valami végzetes és magánügyszerű.
Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni.
Ezt éreztem. Ezt féltem."   (Márai Sándor: A négy évszak.)

Fotó: en.wikipedia.org