Legyen élvezetesebb a közös étkezés!

Hívd dallal az asztalhoz!

Egy kisgyermek alapvetően társasági lény, nagyon szereti, ha együtt a család, de talán túlságosan belefeledkezett épp a játékába, mikor szólítod vacsorához, így nem jön azonnal.
Próbáld ki, hogy egy dalocskát énekelsz, mikor leültök az asztalhoz, így az étkezés is nyugodtan kezdődik, ráhangolódik szépen mindenki és a csemetédnek is megkönnyíted az „átállást” egyik történésből a másikba, akármilyen elmélyülten is játszana. Itt van például egy nagyon egyszerű dalocska a „János bácsi, János bácsi” kezdetű nóta dallamára:
– Hol vagy Emma? Hol vagy Emma?
– Itt va-gyok! Itt va-gyok!
– Kész a finom étel! Gyere vacsorázni!
– In-du-lok! In-du-lok!

Hagyjuk, hogy az asztalhoz vigyen néhány játékot

Ha jobban érzi magát tőle, miért is ne hozhatna magával pár játékot az asztalhoz. A kisgyereknek talán egy kicsit idegen lehet az asztal. Olyan magas, és folyton nyugton kell ülni mellette, ami egész természetellenes egy örökmozgó csemete számára! Hagyd, hadd játsszon egy kicsit a kanalakkal, mackóval, vonattal – bármivel, ami boldoggá teszi, így hamar hozzászokik, hogy nyugton üldögéljen a vacsoránál, amíg anyu és apu egy kicsit végre beszélgethetnek. 4-5 éves korára már nem fog ragaszkodni ezekhez a játékokhoz.

Teremts rituálékat!

Gyújts gyertyát, vagy vezess be egyéb kedves szokásokat, amikkel meghittebbé teheted ezeket az együttléteket, hadd érezze a kicsi milyen különlegesek is ezek az étkezések, amikor együtt a család. A gyertya meggyújtása jelezheti a vacsora kezdetét, eloltása a végét. Ha nem szereted a gyertyákat, személyre szabott anyagszalvétákkal is egyedivé teheted ezeket az alkalmakat, vagy kitalálhatsz mindenféle hangzatos nevet az aznapi menühöz, mint egy igazi étteremben, így invitálva asztalhoz a családot. Például: „Rántott pipihusi fűszeres sajtbundában, vajban párolt manó hozta zöldségágyon egy csipetnyi tündérporral megbolondítva, és friss erdei forrásvízzel szervírozva. A desszert pedig – de csak a jó gyerekeknek! – illatos málnalekvárral leöntött rizsfelfújt tündérmódra.”

Legyen minden kéznél!

Ha mondjuk, apa feláll az asztaltól, mert be szeretne hozni a konyhából még egy adag csirkét, akkor igen nehéz megmagyarázni a kicsi gyerekednek, hogy neki attól még nyugton kell maradnia. Legyen inkább minden az asztalon, extra kancsó víz, extra szalvéta, és egy kis repeta – apunak.

Vedd elő a bohócorrod!

Ha elkezd nyöszörögni neked, hogy most már le szeretne menni, de úgy látod, még nem evett eleget, kapd elő a bohóctudományod, keltsd fel az érdeklődését újra az étel iránt. „Nézd, azokat a borsókat! Te, ezek beszélgetnek! Hallod mit mondanak?” Talán egy kicsit hülyén fogod érezni magad, de még mindig messze jobb, mintha kiabálnál a komával.

Valamit valamiért

Nagy valószínűséggel nem fogja megenni az összes brokkolit, de megpróbálkozhatsz azzal a taktikával, hogyha megeszik még három szemet, akkor elmehet az asztaltól. Ez a jó öreg trükk azért működik ilyen jól, mert ugyan szabsz bizonyos feltételeket, de hagyod, hogy a kicsi akarata érvényesüljön.

Beszélgessetek!

A legtöbb kisgyerek sóvárog a szülei osztatlan figyelmére, a közös vacsora remek alkalom, hogy egy kicsit a középpontba kerülhessen. Kérdezd meg például, hogy mit látott ma a parkban, vagy melyik állatot szereti jobban, a dinoszauruszt, vagy az elefántot? Netalán a pápaszemes pingvint? Az egész család remekül fog szórakozni! Ha a kicsi jól érzi magát, ha mindig egy nyugodt meghitt hely marad a családi asztal a számára, akkor szívesen fog részt venni és végigülni minden ilyen szép családi vacsorát.