A személyes évek egy kilencéves időciklus folyamatában ismétlődnek. Hatásuk születésünk napjától egy évig tart, és személyre szabottan adnak tanácsot ahhoz, hogy milyen kihívásokkal, feladatokkal, ill. buktatókkal kell szembenéznünk az adott évben.
A Jóslat nem Jövendölés.
Nem azt mondja, hogy így lesz, mert "meg van írva" – hanem tanácsot ad: mit tégy ahhoz, hogy a jövendő Jó legyen és ne rossz…
Az igazi "Jós" nem azt mondja meg, hogy mi lesz veled, hanem azt, mit tégy, hogy jó legyen az, ami majd lesz.
Ezzel a bemutatkozással két dolgot szeretnék elérni: Az egyik az, hogy lássa mindenki, hogy az a bátorság, felelősség vállalás, amikor 
megismertem, felismertem, elfogadtam önmagam és felvállaltam azt mindentől függetlenül, az volt egy meghatározó fordulópont, ami legalább olyan fontos, mint a spirituális, mágikus képességek önmagukban, akár velünk születettek, akár később tanulással, kitartó munkával fejlesztjük ki őket.
Ki mondja meg a jövőt? Asztrológus, jós, látnok? Esetleg mi, magunk is irányíthatjuk sorsunkat? Ezek a kérdések sokszor megfordulnak gondolatainkban. Felmerült bennem: vajon szabad-e a jövőbe nézni? Miért akarjuk látni, mit hoz a holnap? Jó-e félni egy-egy "megjósolt" eseménytől, nem érünk rá megtudni azt, akkor, ha bekövetkezik?
A válasz adott: amikor biztonságérzetünk gyengül, szeretnénk tudni, mi vár ránk. Reménykedünk, talán jobb időszak következik. Előfordul, hogy megpróbáltatásunk hosszabb ideig tart, ezért jövőlátó segítségét kérjük, abban bízva, ha megtudjuk a várható eseményeket, könnyebbé válik életünk. Fel sem merül bennünk, hogy változtatni is lehet sorsunkon, csak meg kell ismerni hozzá önmagunkat. Rendszerint csupán azt szeretnénk tudni: "mi lesz velünk". A kétségek között ritkán gondolunk arra, hogy holnapunk több lehetőséggel is vár ránk, és választhatunk kedvünk, erőnk szerint. Míg a jós azt mondja el: mi "lesz", a látnok azt is nézi, mi lehetne, vagy miért nem képes a jövője felől érdeklődő változtatni sorsán. Ebben próbálok segítséget nyújtani a hozzám fordulóknak. A pszichológiai ismereteim alapján folytatott beszélgetések során, igyekszem vázolni a kedvezőtlen helyzet okát, és a lehetőségek feltérképezésével megnézni, mitől válhat kezelhetőbbé a személy élete.
Mindezek együttes alkalmazásával azt az "alaphelyzetet" vázolom, ami a kérdező a múltjában és jelenjében, a jövőjére nézve megalapozott, és amelyek bekövetkeznek, ha csak az illető nem változtat rajta direkt módon, még akkor, amikor érzékeli a megjósolt események konkrét jeleit.
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy – ha veszteség ér -,
Mintha újjászülten élnél!
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni!
Főként NE gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd a Jóistenre!"
Goethe
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri