Az elengedés bölcsessége

A rohanás ára

Lehetetlen állandó feszességben élni, mégis a legtöbben a rohanásban, pörgésben, panaszkodásban, az időhiány okozta feszültségben, a problémákban élnek csupán és nem érnek  rá. Nincs idejük megpihenni, ellazulni, ünnepelni, kedvesnek, türelmesnek, figyelmesnek, nagyvonalúnak lenni, tartalmasat beszélgetni, örülni a létezésnek. Mindezeknek pedig meg is van az ára, mint például az izomfájdalmak, a szexuális problémák, az álmatlanság, a fejfájás, a nyugtalanság, az idegesség, a kapkodás, vagy a tompa nyugalom. Van, amikor életünkben elérkezik az elengedés ideje és egy személyt, akár közösséget, munkahelyet, vagy éppen egy országot kell elengednünk. Egészségünk, nyugalmunk tekintetében az elengedés a továbblépés, pozitív változásaink és belső fejlődésünk alapja. Mégis, vagy talán éppen ezért is, nem szívesen és nem könnyen engedjük el, a már elavult, régi szokásokat, a túlhaladott érzéseket, a gondolatokat és az  élethelyzeteket, a jól bevált, kényelmes, bár hamis biztonságot nyújtó, emberi kapcsolatokat és életkörülményeket.

A halál

A halál a ma emberének talán az egyik legnagyobb ellensége, egyik legnagyobb problémája. Félelmetes, rettenetes számára, hogy a halállal el kell engednie az anyagi világgal járó dolgokat. Az „átkelés” folyamán csak magunkra számíthatunk. Az ősi spirituális tanítások szerint a Küszöb Őre  nem enged bennünket tovább, ha földi terheket cipelünk és azt  tanácsolják, hogy ezt oldjuk meg itt, még a földi életünkben. Iránymutató, segítő kérdésnek a következőt ajánlják :  Mi az, amit a túlsó partra is magunkkal vihetünk?

Az itt és most

Ellenállásaink, a korlátok elengedése óriási segítség abban, hogy megtapasztalhassuk a jelent, az itt és mostot. Sajnos, ez a legtöbbeknek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem megy. Mégis, ha létezésünk finom áramlásának részei kívánunk lenni, – ha boldogok akarunk lenni – akkor mindennapi életünk részévé kell tegyük az elengedés, a kis halálok gyakorlását.
Amit elfojtunk, nem akarunk megoldani, az életünk árnyékává válik és így saját árnyékunk megjelenik életkörülményeinkben, emberi kapcsolatainkban. Ekkor hajlamosak vagyunk másokat vagy a világot okolni problémáinkért és ha ez átmenetileg hatékonynak is bizonyul számunkra, ez a megoldás mégis téves ösvényekre vezet bennünket. A valódi megoldás bennünk van: maradjunk itt, jelen, éljünk itt és most, a kellemetlenségekkel és az örömökkel együtt. Maradjunk nyitottak, éljük meg azt, ami van és csak annyit. Ne tegyünk hozzá és ne vegyünk el belőle. Így adjuk át magunkat az elengedés bölcsességével, a jelen erejének.
(Knolmár Marica: „A nő belső könyve” írásaiból)

Knolmár Marica-Női tanító
www.turiyam.com
Női JógaSzer, Női workshopok
útmutatás/tanácsadás nőknek