Rajzelemzés

Mindenki másképp rajzolja le ugyanazokat a dolgokat. Ezeket az egyedi eltéréseket, különbségeket értelmezi a rajzelemzés.

A rajzok, firkák elemzése speciális terület, mely éppoly értékes megfigyelésekhez vezet, mint az írás analízise. Lényege a rajz objektív értelmezése.

A rajzokban, a rajzoló egyedi észlelése, jelentésadási módja, a világról alkotott belső képe, (pszichomotoros) mozgásos tempója és térhasználata, az általa ismert jelek, sémák mind utalnak a létrehozó belső világára, mert témái és szimbolikus jelképei által egyénisége apró részletei vetülnek a papírra. Az elemzés lényege a képi jelek összefüggéseinek értelmezése.

A rajz-jelek többféle jelentést hordoznak. Egyes jelek megerősítik, mások árnyalják az értelmezést. A rajz elárulja a rajzoló olyan jellemzőit, amit a rajzoló sem tud magáról, ablakot nyit a személyiség egyes rétegeire.

Több információt ad, ha látjuk a rajzolás folyamatát, a sorrendet, az egyes formák alkotási mozdulatát, az időbeni mozgást. Gyorsan, lassan, mikor áll meg, melyik képi jel inspirálja tovább és mire? Ezért is fontos a rajzoló neme, kora, kezessége, látása, mert nem mindegy hogy egy ötéves rajzol nyolcéves szinten, vagy egy nyolcéves rajzol ötéves szinten. A kezességet a vonalak elmozdulása szempontjából jó tudni. A látás milyensége a kapcsolódást, nyomatékot, vonal-vastagságot, színválasztást is befolyásolja.

Érdemes ismerni a keletkezés körülményeit. Mi volt az előzmény, milyen eszközök álltak a rendelkezésére, kényelmesen hozta létre, milyen érzelmi állapotban volt, stb? Ha csak grafit volt kéznél vagy golyóstoll, akkor nem mondhatjuk, hogy érzelmi problémák miatt nem rajzolt színesen… Ha mozgó vonaton rajzolt, alátámasztás nélkül, természetes, hogy imbolygó formák, (tremoros) görcsös, reszketeg vonalak alakulnak az egyébként határozott és lelkileg is stabil gyermek keze alatt. Az amúgy csendes nyugodt gyermek is produkálhat erős nyomású, nagyméretű, vadul elrántott vonalakkal, erős színekkel alkotott képet, ha dühös. Kellő háttér-információ nélkül első ránézésre téves megállapítások születhetnek.

Minél több rajzot ismerünk a rajzolótól, annál biztosabb és sokrétűbb véleményt adhatunk. A rajzi azonosságok, mindig erősítik a személyiségrész állandóságát, ezáltal nagyobb valószínűséggel emelkedik ki az elemzésből a jellemző tulajdonság.
Még jobb, ha van mód rákérdezni: Mire gondolt, amikor ezt rajzolta? Miről jutott éppen ez eszébe? Mi történt előtte? 
Jó ha tudjuk, hogy kulturális és etnikai különbségek is befolyásolják a témaválasztást, méretet, színeket, részleteket.
Felnőtt esetén az illető foglalkozása is megjelenhet a rajzokban. Persze az is fontos, hogy az illető használ-e napi szinten papírt-ceruzát-tollat? Aki évek óta csak fát vág vagy szóban irányít, esetleg maximum a számítógép egerét mozgatja, az nem lesz azonos finommozgás-szinten egy óvónővel, tanítóval vagy egy tervezőmérnökkel akik munkájukból adódóan – bár másképp – rajzolnak. Ekkor a művészi hajlamról vagy tehetségről még nem is beszéltünk.

A rajzolás egy dinamikus interaktív folyamat, hiszen a rajzoló a készülő mű vonalainak alakulásának látványára mozgással válaszol, továbbfolytat, áthúz, javít, radíroz, beszínez, stb. tovább alakítja a képet, amíg el nem készül. A befejezés is egy döntési folyamat része…

Így elmondhatjuk, hogy a rajz a viselkedés, lenyomata is. A mozdulat lenyomata lekövethető a papíron (vonalminőség, vastagság, nyomóerő, folyamatos vonalvezetés, vagy szaggatottság) és természetesen egymáshoz viszonyítva értelmezhető. A mozdulatokból, szimbólumokból így visszakövetkeztethetünk a rajzolóra. Ezáltal válik valóra a rajzelemzés.

Íme néhány „titok”:

A rajz
• Mérete a rajzoló önértékelését mutatja. Kis méretű rajzok, figurák kisebbrendűségi érzést, teljes lapot elfoglalók a túlzott önértékelést mutatnak.
• Részletessége az ismeretek sokaságát, elmélyülési hajlamot, aprólékosságot.
• Színessége érzelmekről ad tájékoztatást. Erősebb színeket használók vizuális típusúak, érzelmeiket nagyon átélők, szangvinikusak, kolerikusak, érzelmeik erősek. A lágyabb színeket választók érzékenyebbek, nem szeretnek annyira megmutatkozni, visszahúzódóbbak.
• Hullámos, gömbölyded vonalak alkalmazkodóbb, szelíd személyiségre utalnak, lágyabb, kedvesebb karaktert mutatnak.
• Szögletes, szöges, feszes, vonalas formák: akaratos, erőteljes, önfejű, nehezen befolyásolható egyéniséget.
• Nem fér rá a kép a lapra, mert a rajzoló egója meghaladja az adott kereteket. Ekkor az illető nem törődik illemhatárokkal vagy környezete szabályaival, gátlástalanul átlép rajtuk. Nemhogy központi szerepre törekszik, de minden figyelmet – ha kell, erőszakosan is – magának követel. Én-központúsága meghalad minden határt.
• Apró formák, kis méretek, sovány alakok szorongásra utalnak.
• Erős színek, erős nyomás, határozott vonalvezetés, ha a rajzoló erős irányító egyén, vagy csak felbosszantott rendes gyerek…
• Felemelt kezek segítségkérés, fohász egy erősebbhez.
• Egymáshoz közeli formák: társas kapcsolatok közelsége.
• Nagy hézagok, sok üres hely: távolságtartás, magány, egyedüllét mutatója.
• Áthúzott, átfirkált rajz, gyűrés, tépés esetén negatív énkép lehet a háttérben, az illető elégedetlen alkotásával, magával.
• Nagy fogak, karmok, vicsorgó mosoly, görbe, hegyes végződések, erős nyomás, merev vonalak: agresszióra utaló jegyek.
• Pálcika emberek, hátsó ajtó a házon, dühös arc, zárt lábak, testhez simuló karok: védekezés, ellenállás, gyanakvás jelei.
• Befejezetlen rajzoknál szorongás, érzelmi labilitás alkalmazkodási zavar, alacsony önértékelés állhat a háttérben.
• Emberábrázolásnál egy ember esetén a rajzoló saját magát jeleníti meg. Érdemes figyelni arra, ha valaki rendszeresen nem a saját nemét rajzolja.
• Családrajznál a sorrend, a méret, az elhelyezés, a színek, az egymáshoz való távolság figyelendő. A hasonlóság jelzi az azonosulást a hasonló családtaggal. Az érzelmileg legfontosabb személyt rajzolják elsőnek, a legnagyobb a legdominánsabb, a közelség az érzelmi közelséget is jelzi. Kinek ki felé fordul a lábfeje, tekintete, kinek milyen az arckifejezése, kimozdulnak-e egymás felé a kezek, ez mind jelzés értékű.

A lap, a betölthető felület a környezet szimbóluma, a laphatárok a közösségi szabályokat jelképezik, míg a térben mozgó ember megjelenése maga a rajz.

A rajz grafikus gesztus és gondolati szintézis egyben. Ezért a rajz, üzenet. Verbális üzenete a választott téma, non-verbális a kidolgozás mikéntje, technikája, kompozíciója. Az üzenetek megfejtése hatással van alkotójára s annak környezetére, hogy jobban értsék és segítsék egymást.

Természetesen rengeteg jellemző van, amit hely és idő hiányában itt kifejteni nincs mód.
Amennyiben érdekel a téma, szeretettel várlak egy kétnapos hétvégi rajzelemzésre, kis kirándulásra e szép területre.
Jelentkezni lehet a grafobazis@gmail.com címen lehet.

Kép: www.foter.com