Kisgyermekeknél teljesen gyakori, hogy nem figyelnek oda a szülőkre, különösen akkor, ha az óvoda, iskola és az otthoni elvárások után már elfáradnak a folyamatos koncentrálásban. Doreen Miller, az Adelphi University Institute for Parenting szülőedukátora úgy fogalmaz: a gyerekek napközben rengeteget figyelnek, ezért otthon gyakran „kikapcsolnak”. A szakértők azonban hat olyan egyszerű módszert is ajánlanak, amelyekkel könnyebben elérhetjük, hogy a gyerek valóban meghallja, amit mondunk neki.
1. Ne zúdíts rá túl sok információt egyszerre
Ismerős mondat? „Kapcsold ki a tévét, menj fel, öltözz át, moss fogat, fésülködj meg, és aztán gyere vissza!” A felnőtt számára ez logikus sorrend, a gyereknek viszont túl sok lehet egyszerre.
A szakértő szerint a gyerekek agya egyszerre csak korlátozott mennyiségű információt tud feldolgozni. Ha túl sok utasítást kapnak egymás után, jó eséllyel csak az első egy-két lépés marad meg bennük. Ha viszont túl általánosan fogalmazunk, például azt mondjuk: „Készülj lefekvéshez!”, akkor könnyen lehet, hogy kihagynak fontos lépéseket.
A megoldás: bontsuk kisebb részekre a kérést. Először mondhatjuk például: „Ha vége ennek a résznek, kikapcsoljuk a tévét, és elkezdünk készülődni az alváshoz.” Amikor ez megtörtént, jöhet a következő lépés: „Most a pizsama és a fogmosás következik. Ugrálva vagy szökdelve mész ki a fürdőszobába?”
Ez nemcsak érthetőbbé teszi a feladatot, hanem játékosságot is visz a helyzetbe.
2. Mondd röviden és egyértelműen
A hosszú magyarázatok sokszor nem segítenek, hanem épp ellenkezőleg: a gyerek elveszíti a fonalat. Ha percekig körítjük, hogy miért kell cipőt cserélni indulás előtt, könnyen lehet, hogy a lényeg elsikkad.
Ha azt mondjuk: „Találkozunk Julival a parkban, és biztosan szeretnél majd mászókázni, ezért nem lenne jó, ha szandálban mennél”, a gyerek talán meg sem jegyzi, mit kellene tennie. Ehelyett sokkal hatékonyabb egy rövid, konkrét kérés: „Vedd fel a sportcipődet, mert a játszótérre megyünk.”
A gyerekeknek nem mindig több magyarázatra van szükségük, hanem tisztább üzenetre. A kérés legyen az elején, ne a mondat végén elrejtve.
3. Figyelj arra, hogyan mondod
Nem mindegy, hogy a szoba másik végéből kiáltunk oda valamit, miközben pakolunk, vagy odamegyünk a gyerekhez, leguggolunk hozzá, a szemébe nézünk, és nyugodtan elmondjuk, mit szeretnénk.
Margret Nickels, PhD, a chicagói Erikson Institute Center for Children and Families igazgatója szerint a gyerekek jobban figyelnek, ha nemcsak a hallásukra építünk. Segíthet a szemkontaktus, és az is, ha finoman a vállukra tesszük a kezünket, miközben beszélünk hozzájuk. Így a gyerek nemcsak hallja, hanem érzékeli is, hogy most fontos dolog következik.
Egy édesanya azt tapasztalta, hogy a lánya gyakran rávágta valamire, hogy „oké”, később viszont úgy tett, mintha nem is hallotta volna a szabályt. Ezért az anya elkezdte visszamondatni vele, mit értett meg. Például ha azt mondta, hogy a bébiszitter jelenlétében nem lehet enni a nappaliban, megkérte a gyereket, ismételje el a szabályt.
Ez a módszer nem megszégyenítés, hanem ellenőrzés: valóban eljutott-e hozzá az üzenet?
4. Ne ismételd magad a végtelenségig
Sok szülő belecsúszik abba, hogy ugyanazt a mondatot ismételgeti: „Pakold el a legót. Pakold el a legót. Mondtam, hogy pakold el a legót!” Egy idő után azonban a gyerek megtanulja, hogy nem kell az első kérésre reagálnia. Elég kivárni a harmadik, negyedik vagy ötödik felszólítást.
Dr. Nickels szerint ilyenkor a szülő szavai háttérzajjá válnak. Ráadásul az óvónő vagy tanító sem ismételgeti egész nap ugyanazt – miért kellene otthon ennek lennie a rendszernek?
A szakértők szerint érdemes legfeljebb kétszer elmondani a kérést, utána pedig következetesen érvényesíteni a következményt. Például: „Kérlek, menj fel, és tedd a legókat a kék dobozba.” Ha a gyerek nem reagál, jöhet a figyelmeztetés: „Ha most nem pakolod el, ma már nem játszhatsz a legóval.” Ha ezután sem történik semmi, valóban el kell venni a játékot aznapra.
Ugyanilyen fontos a pozitív megerősítés is. Ha a gyerek elsőre figyel, mondjuk ki: „Köszönöm, hogy ilyen ügyesen megtetted, amit kértem.” Ezzel azt erősítjük benne, hogy jó érzés együttműködni.
5. Tedd a figyelést érdekessé
A gyerekek napjuk jelentős részében azt hallgatják, hogy mit kell csinálniuk. Nem csoda, ha néha elfáradnak ebben. A figyelés képességét játékosan is lehet fejleszteni.
Menjetek sétálni, és figyeljétek meg együtt a természet hangjait: madárcsicsergést, rovarzümmögést, a szél hangját a fák között, a fű ropogását a cipő alatt. Otthon hallgathattok gyerekdalokat, majd beszélgethettek arról, miről szólt a dal, milyen érzéseket keltett, mit értett belőle a gyerek.
Ezek a játékos helyzetek nem direkt utasítások, mégis fejlesztik a hallás utáni figyelmet. A gyerek megtapasztalja, hogy figyelni nemcsak kötelező dolog lehet, hanem érdekes és élvezetes is.
6. Mutass példát: te is figyelj rá érezhetően
Talán ez a legfontosabb pont: a gyerek abból tanul, amit lát. Ha mi telefonozunk, híreket nézünk vagy üzenetekre válaszolunk, miközben ő mesélni próbál, azt tanulja meg, hogy a félig figyelés is figyelés.
Mary Renck Jalongo, PhD, a Learning to Listen, Listening to Learn című könyv szerzője szerint már az óvodáskorú gyerekek is észreveszik, ha a felnőttek nincsenek teljesen jelen a beszélgetésben. Vagyis lehet, hogy mi azt hisszük, tudunk egyszerre figyelni a gyerekre és a telefonunkra, ő viszont azt éli meg, hogy nem vagyunk igazán vele.
Természetesen nem kell minden mondatára ünnepélyesen félretenni mindent. Lehet vacsorát készíteni beszélgetés közben. De ha a gyerek a napjáról mesél, érdemes letenni a telefont, kikapcsolni a tévét, szemkontaktust tartani, visszakérdezni, és jelezni neki: amit mond, fontos.
A szakértő szerint a gyerekek értékesnek érzik magukat, ha valódi figyelmet kapnak. Ráadásul így megtanulják viszonozni is ezt: ha mi meghallgatjuk őket, nagyobb eséllyel fognak ők is meghallgatni minket.
Kép: Depositphotos
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak