1. Csodálkozz rá a szépségre
Ne szégyelld megcsodálni a fényeket eső után, megbámulni a szivárványt, vagy észrevenni, milyen kedvesen csiripelnek a madarak. Örülj ezeknek úgy, mint aki még nem unt rá az élet mindennapos szépségére, és hívd rá fel a gyerekeid figyelmét is!
2. Merj segítséget kérni
Egy gyereknek még természetes, hogy segítséget kér: nem csak a szüleitől, hanem a többi gyerektől vagy az ismeretlen felnőttektől is. Később azonban, ahogy idősödünk, egyre inkább elhisszük, hogy mindent magunknak kell megoldanunk, és a segítségkérés a gyengeség jele.
Aki így tartja, annak nincs igaza! Az ember az együttműködésre van kódolva, természetes, hogy egymást támogatjuk. Segítséget kérni természetes, segíteni pedig mindig jó.
3. Szólj, ha valami nem jó neked
Egy kisgyerek még gátlások nélkül jelzi, ha valami nem jó. Jelzi, ha bántónak érez valamit, és nem rejti el a fájdalmát. A felnőtt társadalom azonban beleneveli, hogy „ne nyafogjon”. Ennek eredményeképpen sokan egész életükben némán hurcolnak mázsás súlyokat úgy, hogy a környezetük sem sejti, és vannak, akik komoly betegségeikkel is csak későn kerülnek orvoshoz, mivel úgy gondolják, a fizikai panaszokat is jobb figyelmen kívül hagyni.
4. Bízz abban, aki megérdemli, az érdemteleneket viszont kerüld
A gyermek feltétel nélkül megbízik a közvetlen családjában, az idegenek iránt viszont ösztönös bizalmatlanságot érez. Később sajnos egyre inkább érdemteleneket tüntet ki a bizalmával, ami számos csalódáshoz vezet.
Tanuld el a gyerekeidtől, hogy bízz a megérzéseidben! Legyen, akiben megbízol feltétel nélkül, akivel szemben azonban ellenérzéseid vannak, azzal inkább tartsd meg a három lépés távolságot.
5. Alkoss!
Kevés szebb látvány van az elmélyülten alkotó gyereknél. Mindegy, objektíven nézve mennyire lesz szép a mű, az alkotás öröme a lényeg. Felnőttként sajnos sokan elveszítik az alkotás iránt érzett szenvedélyüket, amiért nem kis mértékben a készségtárgyak iskolai osztályzása is felelős.
Nem mindenki születik jó kézügyességgel, de az alkotásban nem is ez, hanem az elmélyült munka a lényeg. Ha már évtizedek óta nem alkottál, akkor is próbáld meg feléleszteni a benned nyugvó művészt. Színezz, fess, süss vagy akár írj regényt – a lényeg, hogy egy időre próbáld kizárni a külvilágot.
6. Éld meg az érzéseidet
Merj hangosan nevetni, ha pedig valami fáj, nyugodtan sírj! Érzelmek széles skáláját éljük meg nap mint nap, szegényebb lesz az életünk, ha elnyomjuk mindezt.
7. Mondd el nekik, hogy szereted őket!
A gyerekek nem szégyellik elmondani a nekik fontos embereknek, hogy szeretik őket. Mondd el te is, ha másnak nem, hát a családodnak, minden nap. Akkor is, ha tudják. Az ilyet nem lehet elégszer elismételni.
8. Ne félj az érintéstől
Az ölelés javítja a hangulatot, távol tartja a depressziót, és endorfint szabadít fel a testben. Ne fukarkodj hát vele! Öleld meg a párod és a gyerekeidet minden nap, fogd meg a kezét a vigaszra szoruló barátnődnek, és ugorj a társaid nyakába, ha sikerült egy vágyott célt együtt elérnetek!
Kapcsolódó cikkeink:
- Nincs természetellenesebb a szeparáltan gyereket nevelő anyánál
- Önbizalom vagy önelégültség? Így neveljünk magabiztos, de nem narcisztikus gyerekeket!
- Az érintés varázsa – avagy ezért öleld meg a gyereket minden nap, sokszor!
- Beszélj úgy, hogy érdekelje – segítsünk az érzelmek elfogadásában
Kép: gpointstudio / shutterstock
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak