Rajzfilmek világképe – A csendes-óceáni filmtípus

A főhős sérthetetlen biztonsága a technikának, az ellenségnél hatékonyabb harci erényeknek köszönhető. A varázslat, a vágyfantázia mesés beteljesülése helyére a csodára képes technika lépett. A harci erények a testi erő, a gyorsaság. A szuperhősök a legmodernebb harci technikát izomtúlfejlesztéssel ötvözik, a korszak jellemző hőse Conan, az ő alkatát láthatjuk He-mannél, és csapatánál, a különböző Supermaneknél, a Tini nindzsa teknőcök Zúzójánál, stb.
A technika és az állati őserő ötvözésével megjelennek a mutánsok, akik sajátosságaikat ismét csak a technikának köszönhetik. Sok esetben az emberi és állati vonásokhoz még a gépek tulajdonságai is hozzákapcsolódnak, a szereplők állat-ember-gépek lesznek. (Tini nindzsa teknőcök, GI Joe, a Csipet csapat egyes ellenséges figurái.)
A környezet az elembertelenedett nagyváros, vagy ennek megfelelő űrbirodalom, annak is a legélettelenebb részei: katonai bázisok, hulladéktemetők, csatornák, párhuzamban azzal, hogy e filmekben a roncs- és romtermelés a legfontosabb tevékenység.
A világ az előző típus idilljével szemben megint szorongató. Az emberi világ gyakorlatilag megszűnik, az emberek kísérleti patkányokként szaladgálnak a gépek uralta pokol útvesztőiben. Az Apokalipszis irányítói, az abszolút negatív hősök tudósok, a szellem emberei, akiket a nyers erő derék hőseivel szemben őrült és túlfokozott becsvágy hajt.
Az ellenségeskedések világméretűvé nőnek. A végletes gonoszságot a pusztítás szélsőségesen szadista formái illusztrálják. Minden emberi kapcsolat másodlagosként van jelen, a romantikus szerelem eltűnik, a párok legfeljebb megvédik egymást végveszélyben.
A cél nem a saját siker elérése, hanem az ellenség elpusztítása. A végtelen folytatások során az egyes részek végén a happy end csak abban áll, hogy a pusztulást sikerült elodázni, a fenyegetés megmarad.
A történetképzés leegyszerűsödése, a tartalom elszürkülése az azonosulás lehetőségét csökkenti, a gyerekek nem tudják végigélni a kalandok valahová vezető útját, a rövidre zárt, néhány percnyire redukált cselekményekből csak az egyes akciók utánzása marad meg számukra.
A zenéből kellemetlenül túlhangosított gépi zaj lesz, a színek diszharmonikusak, gusztustalanok, a rajzok még szögletesebbek, sőt kontúrjuk is zavarossá vált. A szereplők által használt nyelv leegyszerűsített, mindössze néhány ismételgetett kliséből áll, sok a szándékosan érthetetlen szó, és technikai kifejezés.
A komputerjátékok és a képregény stílusa dominál a korábbi művészeti ágak helyett.
A két ellentétes filmtípus, a rózsaszín, agressziómentes és a hiperagresszív irányzat egyszerre jelentkezett. Ebben megnyilvánulhat a törekvés a gyerekigények differenciáltabb kielégítésére, de összefügghet a korszak azon sajátosságaival is, hogy egyszerre zajlott a jóléti társadalom kiteljesedése az űrfegyverkezési versennyel és a harmadik világ egyre reménytelenebb leszakadásával. A fejlett társadalmakban egyszerre volt jellemző a viszonyok védettsége, egy szorongásokat növelő gazdasági válság jeleivel.