Rajzfilmek világképe – Korai Disney (harmincas évek)

hősei: a jók szépek, kedvesek (pasztellszínek, túlédesített zenei aláfestés), támogatóik jóindulatúak, de gyöngék, alacsonyabb rendűek (erős zenei humor festi alá mozgásukat), ellenségeik rútak, gonoszak, félelmetesek (kontrasztos, sötét színek, fenyegető zenei aláfestés)

A kisembervilág pillérei:

1. A közösség, mely idilli, bár vannak torzsalkodások, de szolidaritásuk hatalmas (Chip and Dale, a törpék, 101 kiskutya, Hófehérke és Hamupipőke állatai).
2. Az otthon, mely védelme a legfontosabb, az abszolut biztonság szimbóluma (három kismalac, hét törpe háza).
3. A család, mely éppen hiányán keresztül érték, sok az árva, félárva (Hófehérke, Hamupipőke, 101 kiskutya, Dumbo, Maugli, Pinocchio, a hét törpe).
4. A csoda, melynek funkciója, hogy az aránytalanul nagy fenyegetések világában egyensúlyt teremtsen (jó tündérek, vagy maga a hős változik át, emelkedik fel, mint a rút kiskacsa, vagy Bambi, Pinocchio).

A groteszkjelleg túlsúlya rendezi harmóniába a világkép összetevőket. Az operett a kisember vágyainak világa, de ő maga ehhez a világhoz képest csak groteszk formában jelenhet meg. A kisemberek életformájának, jellemtípusainak megjelenítői a törpék, az állatkák, Donald, Mickey, Pluto, Hamupipőke állatsegítői. Ezekkel a figurákkal azonosulunk, mosolygunk rajtuk. A happy end kielégíti biztonságigényünket, de a katarzis létrejöttéhez szükség van némi bizonytalanságra is: a világ veszélyességének érzését is át kell élni, hogy a végén úrrá lehessünk rajtuk. A szorongás az átlagosnál erősebb. A háború, a gazdasági válság hatása jelenik meg, mely összeomlaszthatja a kisember hétköznapi világát, és melybe semmi beleszólása, okai fölött semmi átlátása nincs.  A kiszolgáltatott világkép fontos eleme az is, hogy a főhős legtöbbször nem kerekedik a roppant méretű ellenség fölé, hanem az önmagát pusztítja el. (Hófehérke mostohája, Szörnyella)