Vagyonépítési stratégiák – 1 rész

Vagyonépítési stratégiák
 
Merthogy ezek azok, és már most szeretném leszögezni, hogy mindegyikkel lehet is vagyont építeni. A nem mindegy az, hogy melyiknek mi az ára.
 
A pénzügyi coach (köz)beszól:
 
A sikertrénerek egyik kedvenc mondása, hogy minden sikernek meg kell fizetni az árát. Az egyedüli kérdés mindenkinél az, hogy hajlandó-e megfizetni ezt az árat…
 
Ezért most leltározok és kilistázom, melyik stratégiának mik az előnyei, hátrányai, gondolkodásbeli csapdái, buktatói. Aztán kiválaszthatod, hogy melyik való a kedvedre.
 
Vagyonépítési stratégia No. 1 – gatyaszíj összehúzás
 
Van, akinek az a testhez álló, ha nagyon gondosan és rendszeresen átbogarássza a kiadásait, és az ad neki biztonságérzetet, ha valahol még mindig talál megspórolható pénzt. Alapvetően pedáns típusok – pénzügyi nyilvántartásaikat illetően is. A pénz felhalmozásának szinte kizárólagos módjaként tekint a spórolásra. Vannak is céljai, ezeket aprólékos pénzügyi gyűjtőmunkával éri el.
 
A stratégia előnye:
 
nem igényel állandó önfejlesztést, pénzügyi tanulást. A stratégiára leginkább fogékony pénzügyi személyiségtípusok ezt a módszert élvezik is.
 
A stratégia hátránya:
 
Hatalmas nagy szívósságot igényel a megvalósítása. Mivel így nagy pénzeket nem lehet egyszerre összerakni, ezért sok időbe telik, mire kézzelfogható eredményt lát a stratégia követője. Rendszerességet, pontosságot, alaposságot igényel, mint általában a pénzügyek, de ez a stratégia már extrém mértékben. Csakis szívós, elszánt, kitartó típusoknak való.
 
A másik lényeges hátrány, hogy ez a stratégia csak akkor működik, ha van miből spórolni. Tehát tartós, biztonságos jövedelemforrást igényel.
 
A stratégia csapdái:
 
Mivel egy lapra, a megszorításra teszi fel vele az ember fia/lánya a pénzügyi boldogulását, így nincs rákényszerítve a fejlődésre. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos mértékű szemellenzős gondolkodás alakul ki a stratégia alkalmazójában: eddig is így csináltam, ezután is menni fog.
 
Ez egyrészt azt eredményezi, hogy a saját pénzügyi komfortzónájának foglyává válik, másrészt azt is, hogy kiszolgáltatott lesz a pénzügyeiben: ha valami olyan elsöprő erejű változás következik be az életében, amelyben ez a stratégia nem nyújt gyors és hathatós segítséget (pl. egy hirtelen állásvesztés esetén minden addigi megtakarítást felélnek), akkor az illető (és családjának) anyagi biztonsági szintje valahová a nulla és a zéró közé lesz tehető.
 
A másik nagy csapda ebben a szituban, hogy tartós és biztonságos jövedelmet igényel. Mivel azonban ez a stratégia (és  követője) szinte kizárólag a kiadásokra koncentrál, így megelégszik egyetlen bevételi forrással. Ha az valamiért elapad, vagy jelentősen megcsappan, akkor nagy gáz van. Ennek ellenére a bevételekről nem gondolkodik, csak addig, amíg fel kell osztani a különböző kiadási formák között.
 
A harmadik nagy csapda az, hogy egy ilyen szemléletmóddal az élet hajlamos elrohanni mellettünk. Úgy öregszünk meg, hogy szinte semmit nem élveztünk az élet nyújtotta lehetőségekből, csak a végén. De addig… végigkísér minket az érzés, hogy valami nagyon fontosat kihagytunk: azt, hogy éljünk.
 
A stratégiát jellemzően használó pénzügyi személyiségtípusok:
 
Elsődleges pénzügyi személyiségtípusként: spórolós (aki szélsőséges esetben akár fösvény is lehet)
 
Másodlagos pénzügyi személyiségtípusként: az agresszor, a tervező és az aggodalmaskodó.
 
A szerkesztő megjegyzése:
 
Ha nem igazán mondanak sokat az itt szereplő pénzügyi személyiségtípusok, semmi baj, lesz még szó róla elégszer az oldalamon a következő hetekben.
 
Fotó: Sura Nualpradid – FreeDigitalPhotos.net

Vagyonépítési stratégiák – 2. rész