A barokk és a bécsi klasszikus korban még a muzsikusok magától értődő erényének számított a sokoldalúság. Bach csembalózott és orgonált, játszott hegedűn, csellón, viola da gambán. Ha Haydn és Mozart ma élne, helyeslőn bólintana azt hallván, hogy a svájci Stephan MacLeod egy személyben karmester és kiváló basszus, sőt arra is hajlandó, hogy kétféle tudását egyidejűleg, egyazon produkcióban mutassa meg a közönségnek. Ezt teszi ezen az estén két számban is, amikor egy-egy Mozart-hangversenyáriát énekel el gazdag, sokszínű basszusán – a saját vezényletével. A koncert többi része szintén élményekben gazdagnak ígérkezik, hiszen a két nyitány, a Titus kegyelme és A filozófus lelke értékes és tartalmas zene, Haydn 78-as számú c-moll szimfóniája pedig az 1780-as évek elejének érett stílusát dicséri. A programot megkoronázó finálé, a „nagy” g-moll szimfónia a maga sötét, borús tónusával és zaklatott lelkiállapotot kifejező karaktereivel bizonyos értelemben már a néhány évtizeddel később megszülető romantikát előlegezi. A Ferencsik bérlet izgalmas tulajdonsága, hogy a sorozat bécsi klasszikus műsorszámait a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a stílushoz illő kisebb létszámmal adja elő, s ez karcsúbb hangzást és mozgékonyabb játékot eredményez.
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Titusz kegyelme – nyitány, K. 621
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Alcandro, lo confesso – Non so d’onde viene, K. 512
JOSEPH HAYDN: c-moll szimfónia, Hob. I:78
***
JOSEPH HAYDN: A filozófus lelke – nyitány, Hob. XXVIII:13
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Per questa bella mano – koncertária, K. 612
WOLFGANG AMADEUS MOZART: g-moll szimfónia, K. 550
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Kubina Péter nagybőgő
Énekel és vezényel: Stephan MacLeod
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri