"Mondjuk ki, hogy ez egy olyan időszak, amit túl kell élni"
Azt, hogy fáradtak, kimerültek vagyunk, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Csak a legjobb oldalunkat mutatjuk az ismerősöknek, mert attól tartunk, hogy panaszkodásnak tűnik, hogy ki vagyunk merülve. A közösségi oldalra is csak a szépet, a jót tesszük ki magunkról és a gyerekünkről, kissé hamis képet mutatva ezzel.
Aztán amikor szembejönnek velünk a különböző mémek, amelyek arról szólnak, mennyire kimerültek vagyunk szülőként, csak jókat mosolygunk rajta és tovább is lépünk.
Pedig ezen nem lehet és nem is kell továbblépni. Hiszen a kimerültség akár kiégéshez is vezethet, aminek már testi tünetei is vannak.
Bojti Andra gyerekpszichológus az RTL-en beszélt a témáról és arról, hogy mit tehetünk szülőként, ha ezzel a problémával szembesülünk. A szakértő azt mondja, teljesen természetes folyamat, hogy az energiaszintünk az őszi-téli időszakban jelentősen lecsökken.
Szerinte fontos, hogy beszéljünk erről, hogy ne legyen tabutéma. Hozzáteszi, hogy a közösségi oldalakon hajlamosak vagyunk csak a jó oldalát mutatni a szülőségnek, de családon belül, barátokkal, sorstársakkal fontos, hogy beszéljünk a nehézségeinkről.
Ma pedig egyáltalán nem egyszerű szülőnek lenni. Régebben korábban mentek a nők nyugdíjba, és valahogy a családban is természetes volt, hogy a rokonok segítenek, levéve ezzel egy kis terhet az anyákról. Ma pedig sokkal inkább magunkra maradtunk a szülőséggel, kevesebb a segítség.
Attól még nem leszünk rossz szülők, ha kicsit több mesét néz a gyerekünk
"Mondjuk ki, hogy ez egy olyan időszak, amit túl kell élni" – javasolja Bojti Andrea, aki szerint fontos, hogy tisztában legyünk vele, hogy nem ez az az időszak az életünkben, amikor brillíroznunk kellene.
"Vannak dolgok, amiket mind a háztartásban, mind a gyereknevelésben el lehet engedni. Tehát ettől nem leszünk rossz szülők. Ha valakinek beteg otthon a gyereke és ő megengedi, hogy több mesét nézzen a megszokottnál, akkor nem történik semmi. Nem ez az az időszak, amikor nagy horderejű gyereknevelési kérdéseket kell megoldani" – teszi hozzá.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, mennyire fontos, hogy a szülőknek is legyen kellő mennyiségű énidejük.
Osszuk fel egymás között a feladatokat és legyen énidőnk
Mint mondja, bármennyire is nehezünkre esik, kérjünk és fogadjuk is el a segítséget.
"Klasszikus esetben hazajön az apuka is, nagyon fáradtan a munkából és neki is nagy a gyerekzsivaj otthon, és mondjuk arra lenne szüksége, hogy egy kicsit át tudjon állni az otthoni rendre. Hozhatnak ilyen egyezségeket a szülők, hogy persze akkor ne gyere haza, csak negyedórával később, addig járjál egyet vagy igyál meg egy kávét valahol és picit kapcsolj ki, utána hazajössz, átveszed tőlem a gyerekeket. Akkor én megyek el egyet járni, vagy beülök egy kád vízbe."
Mint mondja, ezeket akár órára és napokra pontosan be lehet osztani. A gyerekekkel is meg lehet mindezt beszélni, vagy akár egy kis táblán is lehet nekik jelezni, hogy például aznap ki altatja őket.
Ha kimerültebb állapotban vagyunk, akkor nehezebb lehet a szülők közötti kommunikáció is – ha mindkét szülő ingerült, nehezebben találjuk meg a közös hangot. Pedig fontos lenne, hogy a szülői szövetséget erősítsük.
Ne feledkezzünk meg arról sem, amit Vekerdy Tamás is gyakran hangoztatott: hogy boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni.
"A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki."
Nagyon fontos az a bizonyos énidő, amíg az anya ki tud kapcsolódni, és ha egy kicsit körbenézünk, talán többen is vannak a környezetünkben, akik be tudnak segíteni: legyen az egy családtag, egy barát, egy ismerős, egy szomszéd, egy bébiszitter, vagy egy másik anyuka.
Indexkép: Depositphotos.com
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek