Budi, sör, rizsike

„– Balázsra azonnal rájön a hasmenés, amint hazaér – panaszolta Csenge, a felesége. – Kiül a budiba az újsággal és fél órát dekkol a bűzben. Pedig olyankor én már alig várom. Nagyon hosszú a nap egy kétéves kislánnyal és egy négyéves fiúval. Nemhogy fél órát, de egy percet sem tudok nyugodtan eltölteni a vécén.
– Látom beállni a kocsit, egy kicsit megkönnyebbülök, hogy na, végre, megjött, pedig tudom, hogy még legalább egy fél órát ott lapít a garázsban – mesélte sírva Dóra. – Elszív néhány cigit és sörözik hozzá. Alex azt mondja, kell az idő az átállásra. Pedig ezek az esti órák a legnehezebbek a kicsivel.
– Tamás szinte átgázol a lakáson, amikor hazajön – búsult Juli. – Rohan a konyhába és főzi magának a rizsikéjét, mert az csak úgy jó, ahogy ő főzi. A munkahelyén nem is ebédel, arra hivatkozik, nagyon éhes, mire hazaér. Már régen lemondtam arról, hogy hazaér az uram. Egy zabaállat érkezik meg. Aztán még büfög kettőt és lehuppan a tévé elé.
Balázs egy multi n-1 vezetője, azaz közvetlenül a vezérigazgató alatti szinten dolgozik. Alex úszómedencéket épít, Tamás pedig vasúti raktáros. Az, hogy ennyire hasonló a viselkedésük, nyilvánvalóan neveltetésüktől és képzettségüktől független. Hasonló élethelyzetükből, körülményeikből adódik. Abból, hogy két gyökeresen különböző gondolkodásmód, szemlélet és életérzés között kell ingázniuk. Ahogy Alex meg is fogalmazta: kell az idő az átállásra.
– Ilyen sok idő? Fél óra? – kérdezett vissza döbbenten Dóra.
A válasz még jobban elkeserítette. Legalább 50 percre van szükség. Többek között ezért is tart ötven percig egy ülés a pszichoanalitikusnál. A kliens és a terapeuta egyaránt bennmarad saját gondolati paradigmájában.
Esetenként, ideig-óráig ezzel a felmentéssel oldjuk a családot szétvető feszültséget. Olyasmiket is javaslunk, hogy az apuka munkából hazamenet hallgasson felvételeket, a gyerek hangját, vagy kedvenc meséjét, esetleg ő maga gondolja ki, hogyan adhatja elő az otthoniak számára is érthetően aznapját.
Az ötletszerű tüneti kezelés azonban csak ideig-óráig oldja az antagonisztikus ellentmondást, amely a család altruizmusra, empátiára és kooperációra épülő rendszere, valamint a család megélhetését biztosító rendszer versengése, harca és öntörvénye között feszül.
Alex tragikus helyzetére már négyéves kisfia is ráérzett. Amikor Alex hazaérve azt kezdte mesélni Dórának, mi történt aznap, hogyan sikerült megvezetnie az egyik tartozásban álló alvállalkozót, a kis Dávid rákérdezett:
– Becsaptad?
– Végül is be – habozott Alex. – De hát ő csak egy üzleti partner.
– Mi is csak üzleti partnerek vagyunk neked anyával…”