Mátyás király meg a katona

Elment egyszer Mátyás országot nézni, hát ahogy ballag, lát az árok partján egy katonát, látja ám, hogy a katona retket eszik, még a hóna alatt is szorongat egyet.
– Mit eszel szolgám?
– Találja ki az úr – mordult egyet a katona.
– Talán valami pástétomot? – firtatja a király.
– Lejjebb, uram lejjebb.
– Talán bizony libacombot?
– Lejjebb uram, lejjebb.
– Ejnye, ejnye – tréfál a király – ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel.
– Hát éppen eltalálta az úr.
Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona, sehogy sem megy a fejébe, hogy ki is lehet ez az úr, aki annyira beleszól még az ebédjébe is.
– Hát az úr kicsoda, talán bizony deák? – kiabál utána.
Megfordul Mátyás, ő is visszaszól:
– Feljebb fiam, feljebb.
– Talán bizony fiskáros?
– Feljebb fiam, feljebb.
Megszeppenik a katona, ijedten kérdi:
Talán bizony valami udvari ember?
– Feljebb fiam, feljebb.
– Csak nem a király?
– Hát éppen eltaláltad fiam.
Elkiáltotta magát erre a katona:
– Most már fogja meg az úr a retket, hadd tisztelegjek!

www.abbcenter.com/mese