A megszomjazott urak

 Meg is jegyezte:

– Hej, eső kellene már a nádra is, ahogy elnézem.

Megmosolyogták az urak Mátyást.

– Felséges királyunk, ugyan miért kellene eső a nádra, mikor mind vízben áll?

Mátyás csak hallgatott, de magában forralt valamit.Estére meghívta az urakat vagyorára, de mindegyikük lábáról lehúzatta a sarut, s a lábukat vizes dézsába lógatta, úgy ültek az asztal mellé. Volt aztán minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere, csak éppen ital nem volt egy csepp sem. Megszomjaztak erősen az urak, de nem mertek szólni. Egyikük aztán nagy sokára megjegyezte:

– Fenséges királyom, köszönettel vettük a vacsorát, a finom ennivalókat, de italról nem gondoskodtál, pedig majd kiszárad a torkunk.

Azt mondja Mátyás huncutul:

– Ejnye, ejnye, mindegyikőtök lába vízben áll, ti pedig szomjúságról beszéltek?

Értették az urak, és elszégellték magukat. Többet nem mosolyogták meg a királyt, bármilyen furcsát mondott.