Az újszülöttek az első hetekben rejtvények egész sorát adják fel szüleiknek. Beszélni ugyan nem tudnak, azonban sok-sok apró jellel kommunikálnak – többnyire még nem tudatosan. Mindig jeleznek valamit, amikor nevetnek, ásítanak, vagy libabőrösek lesznek.
Mi is történik ilyenkor a baba testében, agyában és lelkében?
Az ásítás élénkít
Ásítás előtt apró kis ráncok jelennek meg a baba nózija körül. Amikor kitátja a száját és jólesően ásít egyet, azt gondolnánk, mindjárt el fog aludni, pedig nem biztos, hogy erről van szó. Sokáig az ásítást a fáradtság jeleként értelmezték, amire az evolúcióban találunk magyarázatot: az emberszabású majmok ásítással jelezték, amikor aludni kívántak és azért, hogy minden hordatag tudja, mikor van az alvás ideje, az egyedek átvették egymástól a „jelet”. Innen ered az a jelenség, amikor egyikünkről átragad a másikunkra az ásítás.. És mi a helyzet a reggeli ásítással? Ebből lett a kollektív ébresztő. Az Albany-egyetem (USA) kutatói megerősítették az ásítás frissítő hatásának tényét:
Ez a reflex élénkít és növeli a figyelemkoncentrációt, ugyanis a hűvösebb levegő mély belégzése szabályozza agyunk hőháztartását.
A csecsemők közvetetten így tudják feldolgozni a sok új benyomást. Az ásítás további funkcióval is bír: „anya, apa, figyeljetek ide rám.”
A büfizéstől megkönnyebbül a baba
Ami az étkezések után a felnőtteknél elítélendő gusztustalanság, az a babáknak megengedett. A picik többnyire nyugodtabban alszanak büfizés után. Amikor gyorsan kortyolja a tejet, levegőt is nyel vele, ennek pedig távoznia kell.
A gyomorszájat izomzat zárja össze, ezen keresztül kijut a levegő a nyelőcsőbe. A gégefedő és a hangszalagok rezonálnak a levegőtől, ez adja azt a bizonyos hangot. A levegő hang nélkül is távozhat. A legjobb, ha etetés után karodba veszed a picúrt és gyengéden masszírozod a hátát. Ha mégsem jön ki a büfi, fektesd az oldalára a kiságyában, így nem lesz semmi baj, ha bukik.
A csuklás segít a tejivásban
Ez a reflex védekező mechanizmus. Édesek tudnak lenni a babák, amikor csuklanak, mégis szeretnénk őket megszabadítani tőle. Az első hónapokban fontos szerepe van, ugyanis megvédi a babát a tej kortyolása közben attól, hogy a folyadék a légcsövébe, tüdejébe kerüljön.
A csuklás lezárja a légcsövet, hogy nyeléskor ne kerülhessen folyadék a tüdőbe, ugyanakkor megakadályozza a lenyelt tej visszaáramlását. A rekesz és bordaközi izmok akaratlanul összehúzódnak, így belégzésre kényszerítik a csecsemőt. A másodperc ezredrészével később lezárja a gégefedő a légcsövet. Ez akadályt képez a levegőnek, innen a jellegzetes hang.
Francia kutatók feltételezése szerint ez a mechanizmus is arra vezethető vissza, amikor még őseink ősei kopoltyúval lélegeztek. A csuklás a tüdős halak idejéből származik, – vélik a párizsi Pitié-Salpetriere-Klinika kutatói -, nekik még zárva volt a hangszalagok közötti rés, ami védte a tüdőt a víztől.
A baba első mosolya
A nevetés maga az egészség. Sok mindenért kárpótol minket babánk mosolya: az álmatlan éjszakákért, a bizonytalanságért, az erőnket felőrlő mindennapokért. Az első tudatos mosoly, mellyel babánk megajándékoz minket, már a születés után 6 héttel megjelenik arcán.
A picik később átlagban 400-szor nevetnek naponta, míg a felnőttek ezt napjában csak kb. 15-ször teszik. A nevetés egy fantasztikus izomtréning: mintegy 300 izmot aktivál.
Számos jótékony hatást írhatunk a javára: fokozza a szervezet vérellátását, erősíti az immunrendszert, védi a szív érrendszerét. Az oszakai Moriguchi-Keijinkai-Kórház tanulmánya szerint még a bőrbetegségek ellen is használ.
Megállapították, hogy csökkent az ekcéma azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja gyakran szívből nevetett a szoptatás előtt. Anyatejükben a kutatók jelentősen megemelkedett melatonin szintet tudtak kimutatni. Ennek a hormonnak feszültségoldó hatást tulajdonítanak.
A kisded örömével kötődését is kifejezi. Azért is mosolyog, mert felismeri, ő is a családhoz tartozik: anya, apa, nagyszülők, testvérek, mind ugyanolyanok, mint ő.
A csiklandozás felér egy tréninggel
Az ötödik hónaptól a „szociális” vagyis hozzátartozókat felismerő mosolyból vidám gurgulázás lesz. Ezt elérheted nála azzal, hogy megérinted, finoman karmolászod a csupasz pocakját, vagy rátapasztod a szádat és ráfújsz. A babák különösen csiklandósak a hasukon, néha be is pisilnek a nevetéstől.
Amikor csiklandoznak minket, 80 izmunk feszül meg, de a hólyag záróizma ellazul. A legtöbb ember a talpán is csiklandós, mert itt különösen sok tapintó idegvégződés van.
A kaliforniai San Diego-i egyetem kutatóinak véleménye szerint a csiklandósság védekező reflex. Őseink testének érzékeny részeit védte (a derekat, a lábakat) a különféle veszélyektől. Végülis akkor még mezitláb jártunk és mindenféle csúszómászóba beleléphettünk. Feltételezések szerint az ősember a csiklandozást csoportosan gyakorolta, de mára már ennek kizárólag szociális funkciója van.
A libabőr ösztönös védekezés
{HASONLOCIKKEK}A libabőrösség eredetileg a hidegtől védett.
A hidegtől, félelemtől vagy egy kellemes élménytől megborzongunk. Őseink testét sűrű szőrzet borította, mely védte őket a heves széltől és a csípős hidegtől. Ma már csak finom pihe van helyette a csecsemők bőrén is, melynek valójában már nincs jelentősége, mégis a bőrön egy kis izom képes minden egyes kis szőrszálat felállítani. Amikor fázunk vagy félelmet érzünk, összehúzódnak ezek a pici izmok, feláll a szőrzet és kis puklik keletkeznek a bőrön. Őseinknél ilyenkor vastag szigetelő légréteg keletkezett a felborzolódott szőrszálak között. Szervezetünk még ma is megpróbálja csökkenteni a hőleadást a libabőr segítségével, azonban pontosan az ellenkezőjét éri el, mert méginkább megnöveli a bőrfelületet, ezáltal még jobban fázunk.
Az a jelenség, amikor egy anya csecsemőjének sírását hallva libabőrös lesz, szintén őskori eredetre vezethető vissza. A kutatók azt feltételezik, hogy amikor az „ősbébik” sírtak, „ősanyáik” szőre felállt tőle, felébresztve bennük a felelősségérzetet és a kicsik keresésére indultak.
Sírás – a babák egyetemes nyelve
Ha potyognak a baba könnyei, az nem csak a mamit érinti közelről. A sírásnak sokféle oka lehet: éhség, hasfájás, nedves pelenka, egyedüllét. A sírás mindig azt jelzi, hogy valami nincs rendben. A stressztől is sírva fakadhat a bébi: éles fény, erős zaj, vagy csak a nyüzsgés, mind zavarhatják őt. A könnyeknek ilyenkor feszültségoldó hatásuk van, és a stresszhormonok egy részét is kimossák a testünkből. A sós könnycseppekben található anyagok között van olyan is, amelyik elpusztítja a baktériumokat. Ha pedig a szemlencsére valami idegen test kerül, a könny egyszerűen leöblíti azt.
Először adtak agykárosodott újszülötteknek terápiás céllal anyatejet orrjáratba hazánkban