Már a görög és a római hölgyek is hordtak ilyen alakformáló ruhadarabot még a bő tunika alatt is, igaz, ez közel sem volt olyan (szó szerint) lélegzetelállító, mint majdani utódai.
A divattörténet – mely párhuzamosan változott a szépségideállal – azt bizonyítja, bizony túlzásba vitték a használatát a túl szorosra fűzéssel, voltak korok, amikor megemelkedett miatta a repülősó-használat, sőt állítólag még halált is okozott olykor-olykor.
Először fából, majd fémből készült (innen az elnevezés: páncélmíder). A klasszikus míder lényege: nem a ruhadarab követte a test vonalát, hanem fordítva. A legkedveltebb a XIV-XV. században volt. A népszerűségi korszak végén, a XV. században érkezett a halcsont, amit a bálnából „nyertek”. Ekkorra a míder vállpántos, azaz fixebb lett. Oly mértékben megkedvelték a hölgyek, hogy külső darabként kezdték hordani. A magasrangú nők rosszul jártak: nekik kellett a legszorosabbra fűzniük.
A megmentő férfi
A XX. században – ki gondolná? – a férfiak emelték fel szavukat a fullasztó ruhadarab ellen.
Mi több, az orvostudomány is előállt óvó megállapításaival: a ruhadarab viselése komoly károkat okoz a nők szervezetében. Legyengítette a gerincet, a hátizmokat, egy idő után a nők fűző nélkül nem tudták volna tartani magukat. Veszélybe került a tüdő, a máj és a szív. Ráadásul igen korán, mert már hatéves korukban kötelező volt viselniük.
Aztán végül egy híres francia szabász vetett véget az önkínzásnak: megalkotta a rugalmas anyagból készült reformfűzőt.
A mai míderek funkciója mit sem változott, elsősorban alkalmi ruhák alá veszik fel a szebbnél szebb darabokat a nők, karcsúsításra, „pocaklenyomásra”, de a kényelem és az egészség mára már szempont.
Létezik a bra (long-line brassiere), a hosszított melltartó. Testhez simuló, általában sztreccs anyagból merevítéssel, vagy merevítés nélkül készült felsőrész. A corsolette henger alakú, mely finom testkontúrt ad, méghozzá úgy, hogy a derék, a has és a csípő egyrészes alakformálója. A girdle inkább a csípőt szorítja, könnyű mell alatti fűző elasztikus, vagy gumírozott anyagból. A body egy darabból készül, egyes modelljei az aljuknál szétnyithatók.
Könnyed viseletként, vagy szűkebb ruha alatt az elasztikus anyag révén alakformálóként is hordható, de praktikus is, mert nem húzódik ki az alsó ruhadarab alól. A harisnyatartós változat elegáns, de ritkábban viselik. Deréktól combig érő, általában elasztikus anyagból, pánttal vagy a nélkül készül. Lehet választani!
A divattörténet – mely párhuzamosan változott a szépségideállal – azt bizonyítja, bizony túlzásba vitték a használatát a túl szorosra fűzéssel, voltak korok, amikor megemelkedett miatta a repülősó-használat, sőt állítólag még halált is okozott olykor-olykor.
Először fából, majd fémből készült (innen az elnevezés: páncélmíder). A klasszikus míder lényege: nem a ruhadarab követte a test vonalát, hanem fordítva. A legkedveltebb a XIV-XV. században volt. A népszerűségi korszak végén, a XV. században érkezett a halcsont, amit a bálnából „nyertek”. Ekkorra a míder vállpántos, azaz fixebb lett. Oly mértékben megkedvelték a hölgyek, hogy külső darabként kezdték hordani. A magasrangú nők rosszul jártak: nekik kellett a legszorosabbra fűzniük.
A megmentő férfi
A XX. században – ki gondolná? – a férfiak emelték fel szavukat a fullasztó ruhadarab ellen. Mi több, az orvostudomány is előállt óvó megállapításaival: a ruhadarab viselése komoly károkat okoz a nők szervezetében. Legyengítette a gerincet, a hátizmokat, egy idő után a nők fűző nélkül nem tudták volna tartani magukat. Veszélybe került a tüdő, a máj és a szív. Ráadásul igen korán, mert már hatéves korukban kötelező volt viselniük.
Aztán végül egy híres francia szabász vetett véget az önkínzásnak: megalkotta a rugalmas anyagból készült reformfűzőt.
A mai míderek funkciója mit sem változott, elsősorban alkalmi ruhák alá veszik fel a szebbnél szebb darabokat a nők, karcsúsításra, „pocaklenyomásra”, de a kényelem és az egészség mára már szempont.
Leszorít, csinosít
Ma több formája van. Például a merevített anyagú, mely tökéletesen formálja és tartja a testet. Többnyire vállpánt nélkül készül, hátul szalaggal (zsinórral) és elől vagy oldalt kapcsokkal záródik.Létezik a bra (long-line brassiere), a hosszított melltartó. Testhez simuló, általában sztreccs anyagból merevítéssel, vagy merevítés nélkül készült felsőrész. A corsolette henger alakú, mely finom testkontúrt ad, méghozzá úgy, hogy a derék, a has és a csípő egyrészes alakformálója. A girdle inkább a csípőt szorítja, könnyű mell alatti fűző elasztikus, vagy gumírozott anyagból. A body egy darabból készül, egyes modelljei az aljuknál szétnyithatók.
Könnyed viseletként, vagy szűkebb ruha alatt az elasztikus anyag révén alakformálóként is hordható, de praktikus is, mert nem húzódik ki az alsó ruhadarab alól. A harisnyatartós változat elegáns, de ritkábban viselik. Deréktól combig érő, általában elasztikus anyagból, pánttal vagy a nélkül készül. Lehet választani!
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek