A három év alatti gyerekek számára is nagyon fontos az együtt töltött idő minősége, de az ő esetükben mindennél fontosabb az elsődleges gondozó (többnyire az anya) szinte folyamatos jelenléte.
A kutatásban három és tizenegy éves kor közötti gyermekeket vizsgáltak, későbbi tanulmányi eredményeik, testi- és lelki egészségük alapján. Jó hír (vagy éppen rossz?), hogy három éves kor felett az együtt töltött idő hossza egyre kevésbé számít, viszont drasztikus jelentősége lesz annak, hogy mivel telik az a bizonyos közös idő.
Az állítás első felével eddig is tisztában voltunk – nem véletlen, hogy a magyar családellátási rendszer arra alapul, hogy az egyik szülő (többnyire az édesanya, de szerencsére egyre többször bizonyos életkor felett az édesapa) legalább kettő, de inkább három éves koráig otthon gondozza a gyermeket. Eddig a pontig elégedettek is lehetünk önmagunkkal és a rendszerrel.
A három éves kor feletti gyerekekkel kapcsolatban azonban sokkal több a bizonytalanság és a véleménykülönbség. Van, aki arra törekszik, hogy még a kisiskolás gyerekét is haza vigye ebéd után, más viszont már a háromévesért is csak késő délután ér az óvodába , és ennek ellenére a gyereke cseppet sem tűnik boldogtalannak.
A kutatási eredmények szerint kevésbé számít az, hogy mennyi időt töltünk az ovis, kisiskolás gyerekkel, az viszont nagyon fontos lenne, hogy a legszükségesebb hétköznapi teendők melett a szülőknek arra is jusson ideje, figyelme és energiája, hogy a gyerekeikkel töltött idejük MINŐSÉGI legyen.
Ha most dühösen felszisszentél, az asztalra csaptál, esetleg káromkodtál egyet, hogy “köszönöm a tanácsot, de mégis, hogyan, és mikor?” – akkor pontosan azok közé tartozol, akiknek ez a kutatás szól.
Könnyű ugyanis az együtt töltött idő minőségére koncentrálni akkor, ha legalább az egyik szülő félállásban és/vagy otthonról dolgozik, és így viszonylag hosszú ideje marad délután az egyéb családi teendők ellátására.
Amennyiben viszont egyedül neveled a gyerekeidet, vagy ketten nevelitek őket, de mindketten teljes állásban dolgoztok, akkor a reggeli és esti rutint is beleszámítva, a hétköznapok során alig néhány órát töltötök együtt naponta. Kinek fér bele, hogy az a néhány óra még hűdenagyon minőségi is legyen?
{HASONLOCIKKEK}Senkinek. És pont ez a lényeg: ez rendben van így. Nem kell, hogy folyamatosan a gyereked körül forogjanak a gondolataid, még akkor sem, ha vele vagy. Sőt. A kutatók arra is felhívták a figyelmet: kimutathatóan rosszat tehet a gyereknek, ha a szülei stresszelnek az időhiány miatt, ha a munkát a családi élet ellenségének tekintik és viszont.
Az viszont nagyon fontos lenne, hogy sikerüljön olyan heti és napi rutint kialakítanotok, amiben rendszeres, kiszámítható idő jut a tudatos együttlétre is. Ezzel, szinte észrevétlenül nagyon fontos alapot teremtetek mindannyiótok lelki egyensúlyához.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. A közösen, nyugalomban, beszélgetéssel töltött vacsora, az esti meseolvasás, a hétvégi közös kirándulás, társasjátékozás vagy kalandparkozás már elég, ha ott és akkor tényleg velük vagy, és nem hagyod, hogy elterelődjön a figyelmed.
A kutatás szerint a tinédzserkori devianciák kialakulásának esélyét jelentősen csökkenti, ha hetente legalább hat órát töltesz úgy a gyermekeddel, hogy valódi kapcsolatban vagytok. HETENTE.
Ugye, hogy ez nem tűnik megoldhatatlannak?
Fotó: Sharon Mollerus / Foter / CC BY
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak